Horváth Richárd: Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia, 1458-[1476]-1490 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 2. (Budapest, 2011)
1. Előzmények külhonban és Magyarországon - 1.2. Uralkodói és főúri itineráriumok Magyarországon
1. ELŐZMÉNYEK KÜLHONBAN ÉS MAGYARORSZÁGON két tartalmazó adattár, amit aztán nyolc évtizeddel később Stanislaw Sroka bővített tovább a nádorról írott monográfiája mellékleteként.36 A korszak lezárásaképp az sem hallgatható el, hogy az itineráriumok - mint a politikatörténet és a biográfia „gerincei" - a magyar történetírásban is teret nyertek. Több, itineráriumadatokkal operáló munkát áll módunkban megnevezni, tehát az eljárás polgárjogot nyert, s eredményekkel is kecsegtetett.37 A sok részleges publikáció azonban nem látszott egységes folyammá összeállni. Dacára a dualizmus idején kiadott, föntebb említett, kisebb-nagyobb közlemények által igen szép számú, noha különféle helyeken elérhető adatoknak, a hazai uralkodói itineráriumok máig legfontosabb kézikönyve ezeket meglepő módon nagyobbrészt figyelmen kívül hagyta. Az is igaz, hogy a szerző-szerkesztő nem érte meg műve megjelenését. E vélhetőleg be nem fejezett munka - Sebestyén Béláéról van szó - halála (1930) után özvegye szerkesztésében látott csak napvilágot 1938-ban, és voltaképpen Ráth Károly gyűjtésének bővített kiadását jelenti.38 Sebestyén oly esetekben ugyanis, amikor újabb, pontosabb információval nem rendelkezett, mechanikusan elődje adatait vette át, amely sajátos újraközlést maga is bevallottan célnak tekintett.39 Méghozzá rendkívül nagy számban és forráshely megjelölése nélkül. Ennélfogva tehát lett légyen szó esetében a máig talán legpontosabb itineráriumkiadásról, a „Sebestyén" forgatásakor ajánlatos egyidejűleg Ráth munkájának használata is, hogy az egyes tartózkodási helyeket igazoló forráshelyek minél szélesebb köre elérhető legyen. Sebestyén kézikönyvének fordulatos története ezzel azonban még nem ért véget. Nem tudhatta ugyanis, hogy ez a nehezen hozzáférhető kötet lesz közel fél évszázadra a magyar itineráriumkutatás utolsó érdemleges alkotása. 1945 után ugyanis nagyot változott a világ Közép-Európában, így a történettudományban is. A középkor és azon belül a politikatörténet vizsgálata háttérbe szorult, s akadtak időszakok, amikor más korszakkal foglalkozó oktató tanította egyes egyetemeken, persze kényszerűségből a magyar történelem első öt évszázadának eseményeit. Mályusz Elemér Zsigmondkori Oklevéltárának első köteteit, s néhány elszigetelt - zömmel egyéni kapcsolatokon vagy ambíción múló - kiadványt nem tekintve a forráskiadás is leállt az 1526 előtti korszakot illetően. A javulás első jelei az 1970-es évek második felében Fügedi Erik, Engel Pál, Kubinyi András, Kristó Gyula „helyzetbe kerültével" jelentkeztek. Az első itinerarium megjelenésére azonban még így is sokat kellett várni. Bátran kimondható, hogy 1990 előtt ezzel a módszerrel kizárólag Engel Pál foglalkozott hazánkban, de 36 Pór: Opuli László, Sroka: Ksi^ze Wladislaw 87-91. 37 Csupán az illuszráció és a jelen kiadvány témája okán citálható ide Fraknói Vilmos Mátyás király-életrajza, ahol számtalan, itineráriumadatoktól hemzsegő lábjegyzetet olvashatunk. Fraknói: ffrmyadi Mátyás 124, 178., ill. passim. 38 Sebestyén: Itinerarium. 39 Sebestyén: Itinerarium 3. Célja az volt, hogy Ráth művét erősen figyelembe véve, adatait azonban átvizsgálva, összehasonlítva és a kritika nagyítója alá vonva az új és hatalmas adattömegből egy megközelítő pontosságú Itinerariumot építsek fel, hogy ezzel segítségére siessek a történetbúvároknak éppúgy, mint a hadtörténetemmel vagy oklevéltannal foglalkozó társaimnak. 17
