Horváth Richárd: Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia, 1458-[1476]-1490 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 2. (Budapest, 2011)
1. Előzmények külhonban és Magyarországon - 1.1. Uralkodói itineráriumok külföldön. Vázlatos áttekintés
1. ELŐZMÉNYEK KÜLHONBAN ÉS MAGYARORSZÁGON nem más, mint a viszonylag erős királyi hatalom. Német és francia területeken erről csak korlátozottan beszélhetünk, s ez mintegy módszertani leágazás gyanánt figyelembe vehető és veendő az uralkodói itineráriumok és azok párhuzamainak vizsgálatakor. Az elmondottak dacára nem maradhat látókörünkön kívül a Német-római Birodalom uralkodói itineráriumainak kutatása és ennek metodikai hozadéka sem. Annak bővebb ismertetése vélhetőleg fölösleges, hogy a 19. század második harmadától a német történetírás is megkezdte a császári itineráriumok sorozatos közlését.16 Azt viszont nem hallgathatjuk el, hogy e korai, tagadhatatlanul egynémely angol kortársánál alaposabban kidolgozott adattáraik meglepő módon alkalmazkodtak az egykor létezett birodalom területi széttagoltságához. Annak lehetünk ugyanis olykor tanúi, hogy egy-egy uralkodó itineráriumának ismertetésekor bizony az Alpok komoly választóvonalat jelent: rendre az attól északra vagy délre tett utazásokat ismertetik a kutatók.17 Azon aztán már csodálkoznunk sem szabad, hogy az egyes fejedelemségek és hercegségek élén álló személyek itineráriumai természetesen önállóan láttak napvilágot.18 Ugyancsak ez az időszak hozta magával az egyes részkérdések, olykor csak esztendőkre vonatkozó, a hazai irodalomban „kalászatok" néven ismert adatsorokhoz hasonlítható közlését.19 A 20. század közepe mindkét nagy nyelvterületen komoly újítást és egyben fellendülést hozott. Példaként említhetjük a Monumenta Germaniae Historica sorozat megújhodását, alsorozatainak tetten érhető bővülését. E helyütt nem lehet feladat a szerteágazó kutatás minden egyes vonulatának részletekbe menő bemutatása, de azt ki kell emelnünk, hogy megjelentek azok a monográfiák, amelyek egy-egy uralkodó kormányzati megoldásait vizsgálták. Ezekhez pedig a meglehetősen pontos és tudományos apparátussal ellátott itineráriumok elengedhetetlenül fontosak lettek.20 Az 1960-as évektől a kutatókat már nemcsak az 16 Példa legkorábbiakra Böhmer: Regesta I., Böhmer: Regesta II., Gévay: Itinerar Ferdinand's I. Böhmer kötetei annak ellenére, hogy impozáns mennyiségű oklevelet tartalmaznak, inkább tekinthetők oklevélkatasztereknek, mint klasszikus itineráriumoknak. Utóbbi feltételnek úgy felelnek meg, hogy időrendben (keltezési helyekkel persze) közlik az iratok sorát, s ez biztosít valamiféle itineráriumvázat. Ezzel szemben Gévay munkája már „vegytiszta" itinerarium. - Az egyik legfőbb német nyelvrí kézikönyv nyomán is Johann F. Böhmert tekinthetjük a legkorább itineráriumközlők egyikének. Vö. A. Eleit: Itinerar. In: LeMA V. 774-775. 17 Egyik legutóbbi, a szakirodalomban sokszor idézett példa, IV. Károly uralkodásán bemutatva, az 1342-1346 közötti, illetőleg 1369 utáni részek kihagyásával: Itinerar und politik 388-472., bőséges kritikai jegyzetapparátussal. 18 Csupán illusztráció gyanánt: V. Lajos brandenburgi herceg (1347-1361) 1908-ban megjelent itineráriuma a korban már szokatlanul jegyzetek és forráshivatkozás nélkül hagyta el a nyomdát. A közreadó csupán néhány soros bevezetőjében utal a használt levéltárakra, de még a szűkebb családi, intézményi gyűjteményeket sem nevezi meg. Haug: Ludwig V. 133. 19 Például Sommerfeldt: Ludwig IV. 20 Rövid, de alapos áttekintést ad erről a kérdéskörről a IV. Károly német-római császár utazó kormányzatát feldolgozó monográfia bevezető fejezete: Itinerar mid Politik 11-16., illetőleg a császár korábbi itinerárium-kiadásait és azok módszertani-tudományos hozadékát is számba veszi: 16-24. Jól példázza a föntebb elmondottakat, hogy IV. Károly itineráriumának 1993 előtt nem volt monografikus kiadása, annak kisebb-nagyobb részleteit eleddig minimálisan hat közleményben dolgozták fel és közölték 1895-1979 között. Uo. 17., különösen 19-21. jegyzetek. 13
