Horváth Richárd: Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia, 1458-[1476]-1490 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 2. (Budapest, 2011)

1. Előzmények külhonban és Magyarországon - 1.1. Uralkodói itineráriumok külföldön. Vázlatos áttekintés

1. ELŐZMÉNYEK KÜLHONBAN ÉS MAGYARORSZÁGON

I. 1. Uralkodói itineráriumok külföldön. Vázlatos áttekintés

Itineráriumokat a nyugat-európai történetírás a kezdetektől, pontosabban az intézményesült történettudomány kezdeteitől fogva használ. E történettudományi fogalom és kutatási módszer lényege abban áll, hogy egy-egy személy hivatali, avagy magánélete során felkeresett földrajzi helyek lehető legteljesebb adattárát hozzuk létre.6 Ezáltal páratlan politikatörténeti, igazgatási vagy életrajz-készítői segédeszközre tehetünk szert. Arra a kérdésre, hogy a módszer alkalmazását tekintve a képzeletbeli ranglistán kit illet az elsőség, zavarbaejtően nehéz megnyugtató választ adni. Kétségtelen tény: útleírások ismertetése vagy legalább följegyzése régi időkre nyúlik vissza, azonban tudományos céllal csak a 19. században tűnnek fel és alighanem Anglia az origó. Feltétlenül a legkorábbiak közé tartozik Thomas Hardynak (1804-1878), egykori angol királyi levéltárosnak, az akkor még a londoni Towerben őrzött számos királyi irat- és kötetsorozat egyik első feldolgozójának műve (Földnélküli) János (1199-1216) itineráriumáról 1835-ből.7 Kezdeményezésének magja a későbbiek során remek talajba hullott, mivel néhány évtizeden belül - voltaképpen az egész európai történetíráson úrrá lett adatgyűjtő és -közlő lázzal egy időben - kiváló folytatója akadt, nevezetesen

II. Edvárd (1307-1327) itineráriumának kiadója személyében. A kicsiny, magánkiadásként napvilágot látott kötetecske harminckét oldalon, napi bontásban közli az uralkodó tartózkodási helyeinek listáját, ám a kései utókor kutatójának legnagyobb bánatára elődjéhez hasonlatosan csupán nehezen követhető, általános forráshivatkozásokkal dolgozik.8 Kicsiny idő múltán már megjelenik az itineráriumokat nem csupán önmagukért és mások használatára közrebocsátó, hanem azt a királyi udvartartással egyetemben vizsgáló módszertani irányzat is. Az „izolált" angliai historiográfiában alighanem mintaadó munkaként említhetjük II. Henrik (1154-1189) itineráriumát Robert W. Eyton tollából. Mintaszerűségről amiatt is beszélhetünk esetében, mert - legalábbis jelen sorok írójának tudomása szerint - munkája első az angol nyelvű uralkodói itineráriumok sorában, ahol bőséges forrásidézetekkel, valamint érdemi kritikai megjegyzésekkel is találkozhatunk.9 Ugyancsak ki kell emelni Eyton abbéli újítását is, hogy a király hollétének meghatározására sok esetben neje vagy fia, esetleg egyes kiemelkedő tisztségviselője ismert tartózkodási helyeinek adattárát alkalmazta, és persze mellékesen közölte is, ezzel mintegy megvetve a modem kori itineráriumkészítés oly divatosan multidiszciplinárisnak mondott alapjait.10 Nem lehet a véletlen műve, hogy dol-6 Az itinerarium rövid és frappáns meghatározását lásd: A. Heit: Itinerar. In: LeMA V. 773- 774.

7 Hardy: Itinerary King Jolin.

8 Heartshome: Edward.

9 Eyton: King Henry II.

10 Például 1172. október-novemberében a királyné és fia elhagyta Henrik udvarát, hogy Normandiába látogassanak. Eyton egyfelől itteni útjuk adatait is közli, másfelől arról is túli