Engel Pál: Itineraria Regnum et reginarum (1382-1438) - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 1. (Budapest, 2005)
Előszó
ELŐSZÓ 11 Még egy hivatalról kell szót ejtenünk. A nagypecsét és titkospecsét mellett létezett még a királyi középpecsét irodája, amely 1375-ig udvari hiteleshelyként, ettől kezdve viszont panaszfelvevő irodaként működött és a királyi középpecsét alatt a királyi kápolnaispán vezetésével a király nevében adta ki parancsleveleit.21 E három pecsét mellett egy negyedik alatt is a király nevében adtak ki oklevelet: ez a mindenkori főkancellár saját (magán)pecsétje volt, amelyet azonban csak a királyi különös jelenlétnek (specialis praesentia regia) nevezett bíróság kiadványain találhatunk meg.22 Mi következik a fentebb leírtakból? Az 1370-es évek közepétől a király nevében összesen négyféle pecsét alatt kiállított királyi oklevéllel találkozunk. Elvben tehát a négyféle pecsét alatt kiadott oklevelek közül kell kiválasztanunk, hogy melyik jelenti a király tényleges tartózkodási helyét.23 A fentebb vázolt bonyolult helyzetet némiképp egyszerűsíti, hogy a négy pecsét közül kettő, a királyi középpecsét és a specialis praesentia által használt mindig állandó helyen tartózkodik (először Visegrádon, majd Budán). A középpecsét egyetlen egyszer, ámbár kivételes helyzet, az 1403-as felkelés miatt, rövid ideig a király személyes használatába került. A felkelés egyik értelmi szerzője ugyanis Kanizsai János esztergomi érsek24 és főkancellár volt, s ezért a király 1403 májusától és 1405 tavaszáig nem használta a nagypecsétet, hanem helyette a középpecséttel vagy a kápolnaispán saját pecsétjével erősítette meg az okleveleit.25 így tehát nekünk valójában két pecsétre, az egyszerű vagy nagy- és a titkospecsétre kell figyelnünk. Az igazi segítség azonban e kettő közül is a titkospecsét, mivel az ez alatt kelt oklevelek szinte kivétel nélkül megadják a király valós tartózkodási helyét. Az ebből 21 Kumorovitz L. Bernát: Audientia, praesentia. Notter Antal Emlékkönyv. Dolgozatok az egyházi jogból és a vele kapcsolatos jogterületekről. Szerk. Angyal Pál, Baranyay Jusztin és Móra Mihály. Bp. 1941. 684-711.; 709-711., illetve Uö: A királyi kápolnaispán oklevéladó működése. (A királyi kancellária fejlődése a XIV és XV század fordulóján.) Regnum. Egyháztörténeti Évkönyv V (1942-1943) Bp. 1943.455-497.; 460-464. 22 C. Tóth-. Különös jelenlét 412. 23 Erre példát lásd C. Tóth: Különös jelenlét 417. 24 Legújabb életrajzát lásd Vajk Adóm: Kanizsai János. Esztergomi érsekek 1001-2003. Szerk. Beke Margit. Szent István Társulat, Bp. 2003. 196-200. 25 C. Tóth: Különös jelenlét 419.
