Engel Pál: Itineraria Regnum et reginarum (1382-1438) - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 1. (Budapest, 2005)

Előszó

12

ELŐSZÓ

összeállított adatsort lehet/kell kiegészíteni a nagypecsét adataival. Érdemes azonban a nagypecsét „mozgás”-ából kirajzolódó adatsort is felhasználnunk, mivel ennek segítségével megkísérelhetjük rekonstruálni a főkancellárok itineráriumát is. Persze a helyzet korántsem ilyen egyszerű. Maguk a főkancellárok is legalább négy pecsétet használtak: a sajátot (magán), a főpapi kisebb és nagyobb, valamint a királyi nagypecsétet. Az első alatt a király nevében is, a negyedik alatt viszont csak a király neve alatt adhattak ki oklevelet. További nehézséget jelent, hogy Eberhard főkancellársága idején (1404. nov.-1419. szept.), a hivatalviselésének második felétől, 1412-től kezdve a nagypecsét nem nála, hanem az alkancellár, Szá- szi János kezén volt 1420 augusztusáig.26

Habár a jelen könyv címében szereplő korszakban három koronás királya volt Magyarországnak, mégis II. (Kis) Károly itineráriumát nem találhatja meg itt az olvasó. Ennek oka az, hogy Károly 39 napos uralma alatt (1385. dec. 31-1386. febr. 7.) a koronázást leszámítva mindvégig Budán tartózkodott; másrészt pedig nem régiben jelent meg Süttő Szilárd munkája, amelyből a magyar történelem e viharos éveiről és hónapjairól kimerítően értesülhetünk.27

Viszonylag könnyebb helyzetben vagyunk a királynék tartózkodási helyeinek összeállításakor, mivel pecsételési szokásaik és gyakorlatuk sokkal könnyebben követhető. Lajos király özvegyének, Erzsébet királynénak ugyan több pecsétje is volt, de ezek közül jószerivel csak a gyűrűspecsétjét használta az általam vizsgált korszakban.28 Vele ellentétben Zsigmond király második felesége, Borbála királyné egész élete során csak egyfajta pecsétet használt.

A kiadásról. Engel Pál a fentebb már idézett kéziratos munkáját 1995-ben zárta le, így a Zsigmond itineráriumára vonatkozó anyag — ahogy írta — „nem teljes és nem ellenőrzött (ennek fő forrása a ZsO I-IV és Altmann regesztái, ill. az 1421 utáni időre Má- lyusz Elemér kéziratos regesztái).” Ennek fényében a kiadásra elő26 C. Tóth: Különös jelenlét 416. és 422.

27 Süttő Szilárd: Anjou-Magyarország alkonya. Magyarország politikai története Nagy Lajostól Zsigmondig, az 1384-1387. évi belviszályok okmánytárával I—II. (Belvedere-monográfiák 2.) Szeged 2003. (különösen: I. 107-112. és 207.)

28 Összefoglalóan lásd Süttő: Anjou i. m. I. 204-206.