Engel Pál: Itineraria Regnum et reginarum (1382-1438) - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 1. (Budapest, 2005)
Előszó
10 ELŐSZÓ A magyar királyok itineráriuma kapcsán feltétlenül említést érdemel, hogy bár ezek készítése látszólag mechanikus munka, valójában a helyzet korántsem ilyen egyszerű. Miről van szó? Ha valaki fellapozza a régebbi munkákat, akkor azt látja, hogy Zsigmond király egy-két nap alatt több száz km távolságot tesz meg, illetve egyik nap az ország egyik, másik nap a másik végében tartózkodik. A kavarodást az okozta, hogy a szerzők nem vették figyelembe a magyar királyok pecséthasználati szokásait. Célszerű tehát röviden megismerkednünk a magyar királyi kancelláriával és annak pecsételési gyakorlatával. Lajos király uralkodásának kezdetétől fogva egyre gyakrabban vitte magával és használta a titkospecsétet, amellyel eddig jobbára a titkos kancellária pecsételt, korántsem kiszorítva azonban az egyszerű pecsétet. (A titkospecsét igazi karrierjét Zsigmond uralkodásával kezdte meg, mivel a király rengeteget volt távol székhelyétől, azaz a nagyobb kancelláriától.) Az egyszerű pecsét a kettős függőpecsét mellső lapját jelentette, amelyet általában a király magával vitt különböző utazásaira az azt kezelő személyzettel együtt. A titkos kancellária az 1370-es évekig tulajdonképpen nem jelentett igazi hivatalt, hiszen a vezetője a secre- tarius notarius alatt legfeljebb egy-két embert találunk.18 Az 1370- es évek közepén lezajlott kancelláriai reform némileg átrajzolta ezt a szervezetet: 1376/7-től kezdve a főkancellár őrizte a nagypecsét mellső lapját, a hátlapot pedig haláláig, 1381-ig a király anyja, Erzsébet királyné. A főkancellár így „ellenőrző közegévé” vált a királynak.19 Kérdés persze az, hogy miként ellenőrizhette a királyt az, akit éppen az uralkodó nevezett ki, illetve miféle ellenőrzésre volt egyáltalán szükség. Mindehhez hozzátehetjük, hogy ez az ún. ellenőrző szerep — ha volt ilyen — Eberhard zágrábi püspök főkancellársága idejére szép csendben biztosan szertefoszlott.20 18 Kumorovitz L. Bernát: A magyar királyi egyszerű- és titkospecsét használatának alakulása a középkorban. A gróf Klebersberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve VII. évfolyam. Károlyi Árpád és Angyal Dávid közreműködésével szerkeszti Miskolczy Gyula igazgató. Bp. 1937. 69-112.; 99. 19 Gerics József-. A magyar királyi kúria bíráskodása és központi igazgatás An- jou-kori történetéhez. Jogtörténeti tanulmányok I. Bp. 1966. 295-299. 20 C. Tóth Norbert-. Hiteleshely és a királyi különös jelenlét. Századok 135. (2001) 409-428.; 415-416.
