Dóka Klára: A Magyarországi Katolikus Egyház levéltári anyagának fondjegyzékei 2. rész : Plébániai levéltárak : „A” kötet (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei II. Budapest, 1986)
Bevezetés a magyarországi Római Katolikus Egyház plébániáinak fondjegyzékeihez
iratokból bepótolták az adatokat. így a legrégebbi történeti leírások a ló. század közepére nyúlnak vissza, és általában egy-egy falu "életrajzát" rögzítik. A plébániák legősibb "ügyviteli irata" a protocollum (jegyzó'könyv) volt. Jegyzó'könyvekbe másolták a kimenó' és beérkező' leveleket (protocollum correspondentiarum), a felsó'bb rendeleteket (protocollum mandatorum, intimatorum), és a plébániát érdekló' egyéb fontosabb ügyeket is (protocollum rationum). Késó'bb, a levelezést a nagyobb plébániákon ügy iratszerűen kezelték, iktatókönyvet és postakönyvet rendszeresítettek. Az iratok esetében azonban a nagyabb és kisebj plébániákon egyaránt gyakran találkozunk tárgyi, csoportosítással, sőt az utolsó évtizedeket leszámítva, ezt tekinthetjük általánosnak. A tárgyi csoportok közül elsó'nék a körrendeleteket, rendeletmásolatokat kell kiemelni, ahol az egyházmegyei körleveleket, pásztor leve leket, enciklikák másolatait ó'rizték. A 18. századi anyagban fontosak a kegyúri iratok, hiszen a papok javadalmazása, a templom fenntartása e század elsó' évtizedeiben a kegyúrtól fügött. Az ügyviteli iratoknak nagy részét teszik ki a házassági iratok, amelyekhez jegyesoktatási naplók, hirdetó'könyvek stb. kapcsolódnak. Idegenben kötött házasságok esetén szükség volt a plébános különöözó' igazolásaira, külön engedély kellett a vegyes házasságokhoz, és ilyen esetekben a gyerekek vallását is rendelkezések szabii yozták. Viták esetén elsó'fokon az egyházmegyei biróság, a püspöki szentszék döntött, amelynek iratai szintén külön állagot képezhetnek. A 19. század végéig igen nagy szerepe volt az egyháznak az iskolák fenntartásában: az alsófoku iskolák zömét az egyház kezelte. 1868-ban a népoktatási törvény lehetővé tette, hogy a község lakossága döntsön az iskolák irányítását illetó'en, aminek következtében egy sor intézmény állami (községi) kezelésbe került. Az egyházi iskolákat - szinte teljes egészében - azonban csak 1948-ban államosították, így az 1940-es évek végéig