Dóka Klára: A Magyarországi Katolikus Egyház levéltári anyagának fondjegyzékei 2. rész : Plébániai levéltárak : „A” kötet (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei II. Budapest, 1986)

Bevezetés a magyarországi Római Katolikus Egyház plébániáinak fondjegyzékeihez

az iskolákkal kapcsolatos iratanyaga nagyobb plébániai levéltárak fontos állagát képezi. 1876-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium irányításával létrejöttek a tankerületi főigazgatóságok és a tanfelügyeló'ségek, amelyek az állami és egyházi iskolákat egyaránt ellenó'rizték, az önkormányzati szervek (egyházak, községek, városok elöljáróságai) pedig iskolaszékeket állítottak fel. Igy alakultak meg - a püspöki kar rendelete értelmében - az iskolák egyházi felügyeletének szervei, a katolikus iskolaszékek is. Iratanyaguk annak a plébániának levéltárában található, ahol működtek, függetlenül illetékességi területüktó'l. Egyes városokban az iskolákon kivül kórházak, szegényházak, szeretetotthonok is álltak egyházi felügyelet alatt, amelyek iratait szintén a plébániai levéltárak vették át. Végül meg kell emliteni e csoportban a különféle egyházi egyesületek (dalkörök, oltáregyesületek, Rózsafüzér-társaságok stb.) iratait is. Sajnos az intézmények és egyesületek iratai hiányosan maradtak fenn, azokból a plébániai levéltárban rendszerint egyetlen állagot képeztek. Az espereskerületekben és a fó'es peress egeknél is volt, só't jelenleg is van iratképzés, azonban e szinten nem alakultak ki levéltárak. Egyrészt azért, mert csekély az iratanyag mennyisége, másrészt - mint emiitettük területi és személyi vonatkozásban egyaránt sok volt a változás. Az esperesi iratokat igy mindig annak a plébániának levéltárába helyezték, amelynek plébánosa ellátta a kerületi teendó'ket. Az esperesi iratanyag a félévenként tartott kerületi ülések jegyzó'könyveibó'l, valamint különféle jelentésekbó'l, vizitációs jegyzökönyvek fogaImazványaiból áll. Egy-egy község lakossága már a 18. század közepén fontos szerepet kapott az egyház anyagi támogatásában. A polgári forradalom után, amikor a tized megszűnt és az egyházi birtok is megcsappant, egyre fontosa bb lett a hivó'k hozzájárulása a párbér, a szentségek kiszolgáltatásáért fizetett dijak vagy egyéb adományok formájában. Igy már a mult század végén felmerült olyan igény, hogy ennek fejében a hivó'k is beleszólhassanak az egyházi ügyekbe, és a plébániák mellett szervezzék meg érdekkép-