Ladányi Sándor: A Magyarországi Református Egyház levéltári anyagának fondjegyzéke (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei I. Budapest, 1976)
Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár
20-i közgyűlés az iratok rendezésére és gondozására már külön levéltárnokot választott, határozatban kimondta hivatali kötelességeit és a Levéltárra vonatkozó rendelkezéseket. Az első egyházkerületi levéltárnok 1774. január 17-én A774-. 5.sz. határozat/ a közgyűlés előtt lelhette a levéltárnoki esküt, ezzel megkezdődött a szervezett Egyházkerületi Levéltár hivatalos formában való működése. /Superintendensi Archivum./ Az Egyházkerületi Levéltár történetének második szakaszát /18211867/ a Kollégiumban való elhelyezés jelentette. 1821-ben Domokos Lőrinc, EÖldvári József, Budai Ésaiás /ebben az időben egyházkerületi főjegyző/ levéltári bizottsági tagok kezdeményezésére a közgyűlés döntött a Levéltár Kollégiumban való elhelyezéséről és elrendelte az egyházmegyék régi jegyzőkönyveinek a Levéltárban való elhelyezését. A "Superintendensi Archivum" átadása és elhelyezése a kijelölt helyre 1828* március 21-re befejeződött* Az 1850-56 közötti időben kezdeményezés történt a Kollégiumban elhelyezett levéltárak egyesítésére.A Kollégiumi-, Egyházkerületi-, és azon belül az ún, Ágensi Levéltár egy levéltárnok kezelésében volt. A néhány évig tartó egységes kezelés 1856-ban megszűnt, az Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltárat újra szétválasztották. A harmadik korszak /1867-1915/ Révész Imre levéltárnoki tisztségbe iktatásával kezdődött.1867.augusztus 12-i megválasztása után komoly határozottsággal fogott hozzá a Levéltár rendezéséhez. 1868-ban kiadta a "Levéltárak megóvásáról és rendezéséről, főtekintettél a magyar protestáns egyházi levéltárakra" c. tanulmányát* /Debrecen,1868./ E szakmai tekintetben jelentős kiadvány lett az alapja a tudományos rendszerező és feldolgozó levéltári munkának. Révész Imre levéltárnoki szolgálata alatt készültek a ma is használható, nagy gonddal és szakavatottsággal összeállított betűrendes és tárgyi mutatók. 1881-ben bekövetkezett halála nagy veszteséget jelentett a Levéltár ügyének, bár munkáját utódai folytatták. Tóth Sámuel sajtó alá rendezte a Révész Imre által készitett, az egyházkerület legrégibb jegyzőkönyveinek időrendi mutatóját /"Adalékok a tiszántúli ev. reformált egyházkerület történetéhez"/ és azt 1894-ben két füzetben kiadta. Révész Imre alapmunkálatainak folytatása lett a levéltári helyiségek kialakítása, levéltári segéderők alkalmazása,levéltári katalógusok készítése, a selejtezés, valamint a levéltári és könyvtári anyag részbeni szétválasztása.Az 1909 júniusában megválasztott Barcsa János levéltárnok kezdeményezte az egységes levéltári katalógus elkészítését, amelyhez az 1911.november 22-24 napjain tartott közgyűlés hozzájárult, és biztosította az anyagi fedezetet is. Az 1913* szeptember 1-ével hivatalba lépő Kiss Ferenc levéltárnok mellé pedig - "tekintettel a nagy rendszerező és feldolgozó munkára" - levéltári tisztet is alkalmazott. Igy a levéltárnok mellett két levéltári tiszt és hat irnok dolgozott. A Levéltár szervezeti alakulása történetében új korszak /19151951/ kezdődött az 1915* évi november 24-26-án tartott közgyűlés határozatával* Dr. Szentpéteri Kun Béla, Kiss Ferenc és Dr. Lencz Géza levéltári bizottsági tagok javasolták a Kollégiumban elhelyezett levéltárak egyesítését és egységes szempontok szerinti rendezését, amelyet a közgyűlés helyesnek tartott*Megvalósitására ugyan csak később került sor, de az egyházkerületi és kollégiumi levéltári szekciók egyesítésének elvi kimondása ekkor történt. Tiz év múlva, az 1925. évi egyházkerületi közgyűlés /251.sz.határozat/ a kollégiumi levéltárnoki tisztségre Csikesz Sándor teológiai professzort választotta meg, s megbízta a kollégiumi és egyházkerületi levéltár rendezésének irányitásával. Az ő levéltárnoksága idején az Egyetemes Konvent /továbbiakban Konvent/ a magyar református levéltárügy érdekében 1935-ben /128. sz. határozat/ konvent! levéltári bizottságot hozott létre. A bizottság javaslata
