Ladányi Sándor: A Magyarországi Református Egyház levéltári anyagának fondjegyzéke (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei I. Budapest, 1976)
Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár
alapján /174/1936. sz./ 1936. október 29-én megállapította az egyházi levéltárak fenntartási és rendezési gondjait, a levéltárak rendezése érdekében az egyházkerületi közgyűléshez fordult s nyilatkozatot kért: hatalmazzák fel a konventet egyetemes érvényű levéltári szabályzat megállapítására és gyűjtőiévéltári törvény megalkotására. Az egyházkerületek figyelmét felhivta a legszükségesebb intézkedések megtételére. Az egyházkerület közgyűlése 1936. december 16-19. napjain tartott ülésén egyetértett a konventi javaslattal, támogatta az egyetemes érvényű Levéltári Szabályrendelet kiadását, elrendelte az egyházmegyei levéltárakban levéltárnokok állitását, az egyházmegyei levéltárak anyagának számbavételét és a veszélyeztetett iratanyagnak a Levéltárba beszállítását. A határozott rendelkezést fegyelmi felelősség mellett 1937* december 31-ig kellett az illetékes hatóságoknak végrehajtani.Ezt a tervet mind a négy egyházkerület támogatta, s a Konvent 1938. évi 365.sz. határozattal közreadta: "A magyarországi református egyház levéltárainak másolási és kutatási szabályzatát", melyhez mint végrehajtási utasitás elkészült a Levéltári Útmutató. ^Az egyházkerület közgyűlése ennek alapján határozta meg a "Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltári ügyrendjét és kezelési szabályzatát." Az egyházkerületi levéltárügy a második világháború után még jelentősebb előrehaladást tett az 1951.december 13-án tartott közgyűlésen hozott határozattal, amikor az Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár egyesitését kimondta s az új levéltári szabályzat életbeléptetésével,"Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár" néven a nemzeti érdekű levéltárat gyűjtőiévéltárnak nyilvánította. Kollégiumi Levéltár A Kollégiumi Levéltár iratanyaga az 1538-ban létesült iskola működésével egyidős. Az 1564. évi tűzvész, majd az 1705-1707 évi háborús időszak felmérhetetlen kárt tett az iratokban. A Coetus leveles ládája a "Lex antiqua" a legrégibb iskolatörvénnyel együtt ekkor semmisült meg,a megmaradt iratanyag betekintést nyújt a diákönkormányzat életébe, fejlődésébe, gazdasági életének ügyeibe, a Kollégiumon belül működő ifjúsági tisztségek és egyesületek és a Kollégiumot fenntartó alapítványok ügyeivel kapcsolatos kérdésekbe. A Kollégiumi Levéltár anyagának gyűjtése, rendszerbe foglalása, valamint megfelelő segédletekkel való ellátása több mint két évszázados folyamat. A 18. század közepéig az ifjúság soraiból kikerült tisztviselők - a senior vezetésével - gondoskodtak az iratanyag együtt tartásáról és kezeléséről. Az Összegyűjtött levéltári anyag professzori felügyelettel történő^rendszerezése és gyűjtőkörének kiszélesítése Sinai Miklós és Budai Ésaiás professzorok tevékenysége, irányítása alatt történt, de egyházkerületi közgyűlés által választott levéltárnoka csak 1823-tól volt. A Kollégiumi Levéltár az újjáépült Kollégium épületében ekkor kapott külön levéltári szobát, a rendezést Kerekes Ferenc professzor végezte el. 1850-től 44 éven át Búzás Pál levéltárnok kezelte, aki munkája kezdetén megkísérelte - sikertelenül - az Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár egyesitését. Ő készitette el a Levéltár első rendszeres katalógusát . A Kollégiumi Levéltár legjelentősebb levéltárnoka Balogh Ferenc egyháztörténeti professzor volt. Nemcsak kutatója, rendezője, hanem tudományos feldolgozója lett a levéltári anyagnak.Elkészitette "A debreceni református Kollégium története adattári rendszerben" c.munkaját /Debrecen, 1904-1915/. Balogh Ferenc után Lencz Géza professzor nyert megbízást a kollégiumi levéltári anyag rendezésére. Az egyházkerületi közgyűlés 1915ben ehhez jelentős anyagi támogatást nyújtott, de a munka bevégzését az első világháború megakadályozta.
