Ladányi Sándor: A Magyarországi Református Egyház levéltári anyagának fondjegyzéke (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei I. Budapest, 1976)

Bevezetés

Beveze tés Az egyházi levéltárak ügye szerves részét alkotja a magyar levéltárügynek, amely az elmúlt két és fél évtized alatt jelentős fejlődésen ment keresztül. A Magyar Népköztársaság vezetői már a felszabadulást követő években felismerték a levéltárakban őrzött iratok gazdag történeti forrásértékét, amelynek biztonságos megőrzése, és szakszerű kezelése fontos tudománypolitikai és egyben népgazdasági érdek is. Ide kell sorolnunk az összes magyarországi egyházak és hitfelekezetek tulajdonában levő levéltári anyagot is, amely a magyar történet, különösen is a magyar művelődéstörténet /benne az egyháztörténetnek is/ értékes forrásanyaga. Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy ez a nemzeti kincs - hasonlóképpen az állami szervek tulajdonát képező levéltári anyaghoz - biztonságosan megőriztessék, és a történetkutatás számára ismertté, hozzáférhetővé és használhatóvá váljék. E felismerésből kiindulva, s e cél érdekében adta ki a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1950* évi 29. számú törvényerejű rendeletet, amely alapján jött létre a magyar levéltárügy főhatóságai a Levéltárak Országos Központja. E központi szerv főfeladata volt a levéltárügy centralizált kézbentartása, az ország különböző részeiben kallódó és a pusztulás veszélyének kitett, jelentős mennyiségű iratanyag begyűjtése, az egész levéltári anyag tudományos elvek alapján való rendszerezése, nyilvántartásba vétele, valamint a tudományos kutatás számára használhatóvá, ill. hozzáférhetővé tétele. E magasszintü jogszabály hatálya kiterjedt az egyházak tulajdonában levő levéltárakra is. Ennek értelmében a Levéltárak Országos Központja vezetőjének javaslata alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1951-ben a református egyházkerületek /püspökségek/ levéltárait /a más felekezetű,hasonló szintű levéltárakkal együtt/ nemzeti ér dekű magánlevéltárakká nyilvánította. Ugyanez alkalommal a miniszteri rendelet az egyhazak es vallásfelekezetek hatóságainak, hivatalainak, intézményeinek, intézeteinek és testületeinek irattárait közérdekű irattárnak nyilvánította. Az állami levéltárak tudományos dolgozóinak aktiv közreműködésével e levéltárak többségében elkészültek az alapleltárak, valamint nyilvántartás készült az egyházközségi levéltári anyagról is, A következő, s az egyházi levéltárak történetének jelentős eseménye az volt, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának a levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. számú törvényerejű rendelete, valamint az ennek végrehajtásáról intézkedő 30/1969. /IX.2./ számú kormányrendelet alapján a művelődésügyi miniszter 1970-ben a 95229/1969. XVIII. számú határozatával a Zsinati Levéltárat és az egyházkerületi levéltárakat szaklevéltárakká nyilvánította, s meghatározta azok illetékességi és gyűjtőkörét. E törvények és rendeletek értelmében a levéltárak felett az ágazati szakfelügyeletet a Művelődésügyi majd Kulturális Minisztérium Levéltári Igazgatósága gyakorolja. Sem az 1950. évi, sem az 1969. évi levéltári törvény nem érintette az egyházi szervek és intézmények által létrehozott iratanyag tulajdonjogát 1 messzemenően tiszteletben tartotta az egyházak tulajdonjogát a levéltári anyaghoz, ami azonban természetesen azt is jelen-