Ladányi Sándor: A Magyarországi Református Egyház levéltári anyagának fondjegyzéke (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei I. Budapest, 1976)

Bevezetés

ti, hogy az egyházaknak kell gondoskodniuk levéltári anyaguk biztonságos Őrzéséről és szakszerű kezeléséről. A magyar levéltárügyet alapjaiban újjászervező 1950.évi 29.számú, a levéltárakról szóló törvényerejű rendelet nem találta felkészületlenül a Magyarországi Református Egyházat,hanem levéltárainak szakszerű működése tekintetében az uj állami törvény a már bevált gyakorlatot hagyta jóvá, szentesitette. Ez úgy volt lehetséges, hogy nemcsak az' egyházi levéltárak, de az egész magyar levéltárügy fejlesztésében, eredményeinek elérésében több mint egy évszázada hatékonyan és hasznosan munkálkodtak a református egyház szakemberei is* Az első magyar önálló levéltártani kiadvány id. Révész Imre debreceni lelkipásztor és levéltáros munkájai "A levéltárak megóvásáról és rendezéséről, különös tekintettel a magyar protestáns egyházi levéltárakra" /Debrecen, 1868/. - A későbbiekben a Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventje 1935-hen levéltári bizottságot alakitott /Révész Imre teol. tanár, a későbbi püspök elnök, Szabó István előadó, Csikesz Sándor, Marton János, Nagy Sándor, Tóth Endre, majd Soós Béla tagok részvételével/. E bizottság alapos munkájával igen gondos előkészítés után 1938f július 1-i hatállyal léptette életbe levéltári szabályzatát,majd annak kiegészítő függelékeképpen 1940. július 1-i hatállyal a másolási és kutatási szabályzatot. Mindezek végrehajtásául dr.Szabó István professzorral, annak idején a Magyar Országos Levéltár szakértő levéltárnokával elkészítteti és 1941-ben közreadja a "Levéltári Utmutató"-t, amely munka a magyar levéltártanban addig nélkülözött szakszerű kézikönyvnek, a legfontosabb levéltártani alapismeretek kitűnő foglalatának bizonyult. A valóságos helyzet, a gyakorlati élet azonban, különösen az alsóbb szintű egyházi intézményeknél, nem volt képes követni az elméleti magasságokat. Bár a levéltári szabályzatot az Egyetemes Konvent életbe léptette, de az abban előirt követelményeknek kevés helyen tettek eleget* A második világháború hadi eseményei még tovább rontották a helyzetet; sok iratanyag elpusztult* A Magyarországi Református Egyház felső vezetősége a felszabadulás utáni első években megértéssel és Örömmel fogadta a magyar levéltárügy állami szabályozását, s az ebben megnyilvánuló, új alapokra helyezett levéltári politikát. 1950-ben dr* Esze Tamást konventi levéltári előadóvá nevezték ki. A levéltári előadónak 1951 elején a lelkipásztorokhoz intézett felhívása alapján 1951-1952-ben elkészült az összes egyházmegyei és egyházközségi levéltárak /irattárak/ iratanyagának nyilvántartása. Uj levéltári szabályrendelettervezetek készültek 1951-hen és 1954-ben.A véglegesen kidolgozott szabályrendelet-tervezet életbeléptetése akkor az új állami szabályrendelet-tervezet előkészítése miatt függőben maradt, s most, az 1969.évi levéltári törvény után újra napirendre került. El is készült az új tervezet, s a gyűjteményi szabályrendeletekkel együtt fogja tárgyalni a zsinat. 1957-től egyetemesen is egyházkerületi gyűjteményi keretek között folyt a levéltári munka. A levéltári előadót 1957-ben kinevezték gyűjteményi főigazgatónak. A Gyűjteményi Főigazgatóság fogta össze a levéltárakban folyó munkát, 1969-ig, amikoris felváltotta az Országos Református Gyűjteményi Tanács. Levéltári értékű iratanyagon nem csupán a legfőbb egyházi testületek működése során keletkező iratanyagot értjük* A legkisebb egyházi szervezetek működésében is keletkezhetnek,sőt nap mint nap keletkeznek is olyan iratok, amelyek - miután az operatív egyházi intézkedés, ügyvitel céljait már nem szolgálják, - a helytörténetírás nélkülözhetetlen forrásaivá válnak, mint az egyházközség, sőt a politikai község életét színesen tükröző dokumentumok. Nem becsüLhető tehát le 1