Bakó Jenő: A Területi Levéltárak fondjegyzékei 17. rész : A Tolna Megyei Levéltár fondjainak jegyzéke(A Magyar Állami Levéltárak fondjegyzéke III. Budapest, 1973)
A második világháború idején az íratok jelentős hányada pincébe került . \ \ Az 1950-es évek elején a Megyei Tanács a levéltár számára megfelelő és kellő befogadóképességű helyet biztosított, de később a raktárak egy részét más célokra ismét igénybe vették. A hatvanas évek végén, majd 1973-ban a levéltár ujabb raktárakat, és megfelelő anyagi fedezetet kapott arra a célra, hogy korszerű - részben fa, részben fém - állványokkal, és galériával láthassa el a raktárakat. Ebben az időben kellő számú munkaszoba kialakítása is megtörtént, s a létszám az addigi 4-5-ről 16-17-re gyarapodott* A Tolna megyei Levéltár tehát a XX. század hetvenes éveire jutott olyan elhelyezéshez, ami az intézetet jellegénél fogva méltán megilleti. Amilyen változatos, ellentmondásos volt a levéltár elhelyezésének története, ugyanolyan viszontagságos és sokszor kritikus volt az iratok sorsa is. Csak a török kiűzésétől kezdve, a megyei adminisztráció újjászervezésétől vannak helytörténeti vonatkozású iratok a Tolna megyei Levéltár birtokában. Kezdetben természetesen az ügykezelés és az iratmegőrzés sok kívánnivalót hagyott maga után, s a lassú kibontakozás tökröződik az iratokon is. A vármegye első jegyzőkönyvkötetébe írták az l69é-1703-évi megyegyülések protocollumait. Ezt a kötetet hosszú ideig elveszettnek hitték - mígnem Tamásiban megtalálták. A jegyzőkönyvek vezetése sem volt zökkenőmentes: voltak esztendők, amikor egyetlen közgyűlési jegyzőkönyvet sem írtak a kötetbe, bár azok helyét kihagyták, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy egy későbbi időpontban majd bemásolják. Sajnos, ez nem történt meg. Az 1740-es évektől azonban már részletesek a jegyzőkönyvek, a rendeleteket szószerint bemásolták,s ugyanazt tették a leiratokkal és a feliratokkal," valamint a jelentésekkel is. Általános jellegű iratok nagyobb mennyiségben csak a XVIII. század második évtizedétől vannak. Ettől kezdve statútumok is találhatók. A levéltár anyaga végleges letelepedésekor mindössze négy jegyzőkönyvkötetből és néhány köteg XVII-XVIII. századi iratból állott. Nem járunk messze az igazságtól, ha ugy véljük, hogy a XVII. századi iratok hiányának okát a későbbi "vándorlás"-okban kell keresnünk. Az iratok elvesztek, megsemmisültek. 1727-ben, a véglegesnek mondott letelepedést követően, a meglévő kevés íratott lajstromozták. Az ügykezelés, az adminisztráció rendszeressé válása és az iratok megőrzésére fordított nagyobb figyelem eredményeként örvendetesen gyarapodott a levéltár állománya. A rendezés azonban sokáig váratott magára, annak ellenére, hogy a királyi rendeletek /1752, 1768/ és a Helytartótanács sürgetése azt egyértelműen kötelezővé tették. Tolna megye főispánjai még csak nem is válaszoltak a sürgetésekre. Ha valamit tettek is e téren, annak nyoma nincs az iratokon, feljegyzés, jelentés, segédlet sem maradt ilyenről az utókorra. II. József idején a levéltár anyagát két részre kellett osztani: a levéltár iratai közül ki kellett válogatni a jogügyi iratokat, a protocollumokat is ideértve, s ezeket az akkor létesített alsófokú bíróságnál helyezték el, és lajstromozták. így került lajstromba az 1713-1786. évi jogügyi iratanyag* A lajstrom három kötetnyi volt. Az iratoknak II. József alatti szétválasztása nem volt hosszú életű. Bizonyos, hogy a XIX. század második-harmadik évtizedében már ismét együtt volt a levéltár eredeti anyaga. Az iratok rendezése nehezen indult. Valamennyi^főhatóság elutasította a vármegye azon kérését, hogy valakit aljegyzőként alkalmazva a
