Bakó Jenő: A Területi Levéltárak fondjegyzékei 17. rész : A Tolna Megyei Levéltár fondjainak jegyzéke(A Magyar Állami Levéltárak fondjegyzéke III. Budapest, 1973)

levéltár iratait rendezze. 1795-ben ugyan engedélyezték egy levéltárnok alkalmazását, de három évvel később a Kancellária ezt a megyétől megtagadta. Tolna vármegye csak napidíjas lajstromozót alkalmazhatott akkor, amikor már úgyszólván mindenütt főfoglalkozású levéltárnok volt a megye iratainak őrzője. 1813-ban ugyan ismét lehetőség nyílott levéltáros alkalmazáséra, de ekkor nem volt kit kinevezni. Maradt a lajstromozó... Évtizedeken át, 1814. május 22-től, Lengyel János volt *• hol legálisan* hol illegálisan - a vármegye lajstromozója. Amikor munkához, látott, zsákokban, ládákban, padlón, az asztalok alatt, állványokon szanaszét, rendezetlen állapotban hevertek az Iratok. Dicsérendő szorgalommal dolgozott, s az 1692-1769. évi iratokat 12 CBOportra osztva lajstromozta. Az 1770-1809* közötti iratokat nem osztotta be ebbe a rendszerbe - erre nem jutott már idő hanem csupán a közgyűlések sorrendjének megfelelően kötegelte. Az 1692-1769. évi iratokhoz betűrendben, lajstromszámmal, s levéltári jelzettel, de évszám feltüntetése nélkül két kötetes mutatót készített. Az 1770-1785. évi iratok egykötetes mutatója az évszámot tünteti fel. Az 1786-1809- évi iratokhoz nem készült, az 1810-1832. éviekhez hat kötetben a lajstromszám, levéltári jelzet és az évszám feltüntetésével található mutató. Az 1786-1809• évi - Lengyel által nem lajstromozott iratokról később 13 kötetnyi betűrendes mutató készült, de csak a levéltári sorszám feltüntetésével. Az 1833-1849• évi, az oktató folyószámai szerint elhelyezett, iratok mutatója a közgyűlési protocollum számát és az ügyirat számát tünteti fel. A Tolna megyei Levéltár gazdag anyaggal rendelkezik az abszolutizmus, a provizórium és a dualizmus idejéből. Selejtezetlenül - de nem hiánytalanul - őrzi a forradalmak korának iratait 1918-1919-ből. A második világháború súlyos károkat okozott a levéltárnak: Igaz, az iratoknak csupán mintegy 5-10 százaléka veszett el, vagy pusztult el, de mérhetetlenül nagyobb a károsodás azáltal, hogy a közel másfél évszázados - hol rendszeres, hol kevésbé rendszeres - rendezői munka eredményeit csaknem teljesen megsemmisítette. A mentési munkát /az iratok elrejtését/ már 1942-ben megkezdték. Az 1860. előtti iratokat a vármegyeháza börtöncelláiban, pincéjében, a levéltári rend szerint helyezték el. A főlevéltárnok bevonultatása miatt azonban az 1860-tól keletkezett iratok nem kerültek a cellákba, noha elegendő hely állt rendelkezésre. 1944* végén a cellákat befalazták, ami a front viszonyai között azonnal gyanússá vált. A falak kibontása után az ott talált iratok rendjét feldúlták. Az 1860. után keletkezett s a helyükön hagyott iratok akkor szóródtak szét és részben meg is semmisültek, amikor a megyeházát hadikórházzá alakították át. A levéltári rend helyreállításában, az iratok mentésében nagy munka várt a levéltár dolgozóira. 1948-tól nagy intenzitással kezdődött meg a megye területén a volt földbirtokos családok /un. történelmi családok/ iratainak begyűjtése, s mintegy két-három esztendei munka eredményeként a levéltár 12 család 86 méternyi iratával gazdagodott. A levéltárnak korábban alig volt családi anyaga. E munka során 135 középkori oklevél került a levéltár birtokába, amelyek közül a legrégibb a XIII. századból való.