Bakó Jenő: A Területi Levéltárak fondjegyzékei 17. rész : A Tolna Megyei Levéltár fondjainak jegyzéke(A Magyar Állami Levéltárak fondjegyzéke III. Budapest, 1973)
A levéltár rövid története A másfél évszázados török uralom alatt Tolna megye elnéptelenedett. A megye nemessége a török elől menekülve magával vitte okleveleit. A hódoltság alatti és az azt megelőző évekből Tolna megyében a megyére vonatkozó oklevelek, iratok nincsenek. Iratainak pusztulásával történelme Is jórészt a múltba veszett... A XVTI. század végén kezdődött meg a megye és t _vele együtt a közigazgatás újjáépítése, szervezése. Mohács előtt Tolna és Kölesd volt a nemesség gyülekező helye, itt tartották gyűléseiket, de a XV. században már Csernyéd is a gyülekező helyek közé tartozott. A'vármegyének székhelye még nem lévén, irattárát, levéltárát állandóan a gyűlések helyére vándoroltatták. A török uralom után legtöbbször Simontornyán - mint a legtöbb kényelmet és zavartalan ellátást biztositó helyen ezen kivül még Pakson, Tolnán, Szekszárdon, Pincehelyen, Pöldvárott, Tamásiban, Nagyszékelyben, Kisszékelyben, Bölcskén, Iregen, Medinán, Váralján, Dorogon, Tevelen, Kajdacson, Aparon és Bátaszéken is tartottak megyegyülé st. Ezek az állapotok mindaddig nem tették lehetővé, hogy a megyének letelepült, állandó levéltára legyen, amig 1727-ben SImontornyán el nem készült a vármegyeháza, amely a levéltárnak is helyet adott. A levéltár elhelyezése azonban már kezdetben sem volt szerencsés. A közgyűlés 1735-ben kénytelen volt megállapítanij a helyiség nem alkalmas a vármegye iratainak tárolására, mert a falak nedvesek, az iratok elhalványulnak, olvashatatlanokká válnak, tönkremennek. E felismerést követően tervek készültek uj levéltár létesítésére, de nem valósultak meg. Hosszú évtizedeken át őrizték még ebben - az időközben vasajtóval ellátott - levéltárban az iratokat. 1782-ben Szekszárd lett a megyeszékhely, s ide került a levéltár is. Előbb a földszinten, majd néhány évvel később az emeleten egy-egy szobában helyezték el az iratokat. 1794-ben hatalmas tüz pusztított Szekszárdon. A vármegyeháza is a tüz martaléka lett, s az iratokat az ablakon kidobálva mentették. A levéltár rendje teljesen felbomlott, s az iratok ideiglenesen Tolnán kaptak otthont. A Tolnáról visszakerült levéltár aztán az egyik nedves börtöncellába került. 1828-ban - Pollák Mihály tervei alapján - kezdték meg a jelenlegi megyeháza épitését, s 1836-ban fejezték be a munkálatokat. A levéltár végre megfelelő helyre került. A török uralomtól eltelt csaknem másfél évszázadnyi vándorlás és rossz elhelyezés után az iratok védelme hosszú időre megoldottnak volt tekinthető. A levéltár anyagának gyors gyarapodása új helyiségek igénybevételét követelte. A vármegye ezért 1901-ben úgy határozott, hogy a nemrégen nyilt múzeum egy földszinti és egy emeleti szobájában kell a régebbi keltezésű anyagot elhelyezni, mig a "friss" iratok maradjanak a levéltár eddigi három helyiségében a megyeházán. Ugyancsak helyükön maradtak a protocollumok, az 1848-49 évi Iratok és a "Nobilitaria-gyüjtemény". Az iratok mennyiségének gyarapodása miatt a 20-as években a vármegye ujabb helyiség után nézett: a megyeháza mellett megvásárolt egy épületet, amelyet részben a levéltár rendelkezésére bocsátott. így tehát Tolna megye levéltárának anyagát három helyen őrizték.
