Hőgye István: A Területi Levéltárak fondjegyzékei 10. rész : A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár (Magyar állami levéltárak fondjegyzéke III. Budapest, 1975)
A levéltár rövid története • • A levéltér magvát, terjedelemre és forrásértékre nézve legjelentősebb részét három megyei törvényhatóság: Borsod, Abauj-Torna és Zemplén megye, és egy törvényhatósági jogú város: Miskolc iratanyaga, eredetileg önálló levéltára képezi. Ezek egy intézményi szervezetbe vonása lényegében egybe esik a három megye 1949-ben történt egyesítésével, illetve a területi állami levéltárak szervezetének 1950. évi létrehozásával, amikor is az eredetileg önálló négy törvényhatóság levéltára a Miskolci Állami Levéltár szervezetében egyesült. Az állami levéltár illetékessége területi vonatkozásban kiterjedt az összevont Borsod-Abaúj-Zemplén megye közigazgatási határai közötti területre, gyüjtókörileg pedig, néhány országos jelentőségű gazdasági-levéltári anyag kivételével, az összes levéltári értékű, nem közigazgatási tipusu iratanyagokra is. A sátoraljaújhelyi levéltári részleg, a volt Zemplén vármegyei levéltár gyűjtőterülete lett ekkor az 1920-ig keletkezett iratokra nézve a történeti Zemplén területe, az 1920. után keletkezett iratokra a jelenlegi sátoraljaújhelyi és szerencsi járás területe, anyakönyvi munka vonatkozásában pedig az encsi járás területe is. A korábbi megyei levéltárak csak a megyei törvényhatóságok szerveinek és a járási főszolgabírói hivataloknak az iratanyagát gyűjtötték be és kezelték, az utóbbiakat nem is kellő rendszerességgel. A területi állami levéltárakba begyűjtést nyertek a községi önkormányzati és igazgatási iratanyagok is, valamint a területi szakigazgatási, jogszolgálatatási, testületi stb. iratanyagok is. Az utóbbi, jelentős részben iratmentési akciók során begyült iratanyagokkal a kezelt iratok terjedelme csaknem megháromszorozódott, ami már az első években igen komoly férőhely problémát eredményezett. Elsősorban a férőhely probléma okozta, hogy az 1950-1959 között a Miskolci Állami Levéltárban összevontan működött sátoraljaújhelyi levéltár 1959-ben Kazinczy Ferenc Állami Levéltár néven önálló intézménnyé lett, abban a reményben, hogy a helyi hatóságok igy a férőhely kérdésben kézenfekvőbben segitségül lehetnek. 1963-tól, a területi levéltárak tanácsi fenntartása és felügyelet alá kerülvén, a sátoraljaújhelyi levéltár fióklevéltárként ismét az egységes megyei levéltári szervezetbe tagolódott. A négy nagyobb levéltári test 1950 előtti történetéről az alábbiakban emlékezünk meg röviden. Borsod vármegye nemesi közgyűlése gyűléseit 1579-ig Miskolcon tartotta, a török hódoltság időszakában azonban Szendrőtől Ónodig terjedőleg több helységben, alkalmilag tartották a gyűléseket, 1659-től felváltva Ónodon és Szendrőn, mig 1727-ben felépült Miskolcon, a jelenlegi tanácsháza udvarán egy földszintes épület, ahol a levéltár is állandó elhelyezést kapott. Ez a hely azonban már 1770-re, éppen a levéltár miatt is, szűknek bizonyult. Végre az 1809-1836. között épült, jelenleg is fennálló klasszicista stilusu épületben, amelynek épitésére ismét indokul szolgált, hogy a levéltárnak nincs megfelelő helye, hosszú időre elhelyezést nyert, Ennek az épületnek a levéltári részére jellemző, hogy 1815-ben a levéltár asztalos munkáiról 4536 forintos számlát nyújtott be az asztalos. Sajnos, ebből a berendezésből mutatóban sem maradt. Az 1930-as években az épületben átalakitási munkákat végeztek, ezek során a levéltár közvetlenül a padlástér alá a második emeletre került. Ismét csak a levéltár szoros helyzete lett egy ujabb épitkezés indoka. 1942-ben épült meg a régi épület udvari szárnya, amelynek alagsorában kapta a levéltár a ma is "archivum"-nak emlegetett raktári helyét, földszintjén pedig két hivatali helyiséget.
