Az oktatást és művelődést irányító minisztériumok vezetőtestületeinek napirendi jegyzékei I. (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 27. Budapest, 2009)
A Közoktatásügyi Minisztérium Kollégiuma 1951–1953
XIX-I-5-d A Közoktatásügyi Minisztérium Kollégiuma határozatok ugyan többségükben „megnyugtatóan” zárták le az egyes kérdéseket (és emellett „világosak, a lényegre tapintóak, közérthetőek és végrehajthatók”), azonban rögzítésük a jegyzőkönyvekben nem mindig volt egyértelmű. A határozatok összefoglalásánál sem mindig lehetett megállapítani, hogy „mely megállapítások jelentenek határozatot, és mely megállapítások jelentik csak Darvas elvtárs összefoglalását”. A jegyzőkönyvekből gyakran maradtak ki fontos kérdések, míg lényegtelenek bekerültek. Néha a végrehajtásért felelősök neve rossz bekezdésben szerepelt, és az Ellenőrzési Osztályt kellett győzködni, hogy az illetőnek higgyen, és ne a jegyzőkönyv' szövegének. A végrehajtás ettől függetlenül gyakran laza, ami abból is fakadt, hogy belezavarodtak a végrehatás menetébe, a határidőkbe.1' Általános hibának tartották, hogy sok volt az üléseken meg nem szólaló (ún. ”hallga- tó”) tag, ráadásul a meghívottakkal a testület nagyon felduzzadt. „A szakmai hozzáértés javulása mellett a Kollégium egészében még mindig eléggé dilettáns testület. A Kollégium tagjai nem tanulnak eléggé pedagógiát, keveset járnak az iskolákba, tárgyalásukban még mindig érződik a tudománytól és a való élettől való elszakadottság [sic!].” Mindez nehézkessé tette az objektív munkát, és akadályozta a „mélyebb viták kialakulását”. Egybehangzóan a létszám csökkentését javasolták, amely magával j o fogja hozni a „kiérleltebb” határozatok hozatalát, és azok pontos végrehajtását. A Minisztertanács 1953 márciusában mérte fel átfogó jelleggel a testület tevékenységét. Kiemelték az állandó jellegűnek tekintett hibákat: vagyis az előterjesztések kidolgozatlanságát, és a túlzsúfolt tárgyalási terveket, a túl gyakori ülésezést. Megállapításuk szerint voltak olyan osztályok, amelyek „úgyszólván hétről hétre kollégiumi előterjesztéseket gyártottak, sokszor többet is egy-egy napirendre. Ez azt eredményezte, hogy az előterjesztések nem voltak megfelelően kiérleltek”. Ebben a problémában a miniszterhelyettesek sem nyújtottak elegendő segítséget az előadó osztályoknak. Leszögezték azonban azt is, hogy már egyre gyakoribb a jó előterjesztés, és ezek valóban a korábbi határozatokra épülnek. Jók voltak viszont a testületen elhangzott viták, és sok az aktívan hozzászóló tag. Darvas József összefoglalóit színvonalasnak minősítették, amely komoly segítséget jelentenek a feladatok megoldásában, valamint helyeselték az azokban megjelenő kritikát és önkritikát. A miniszter „elvtárs helyes döntéseket hoz a kollégiumi üléseken, határozatai és összefoglalói a főosztályokat segítik”. A határozatok ellenőrzéséről kijelentették, hogy nem rendszeres, nem kellő „súlyú”. A Titkárság, vagy az ellenőrzési csoport „telefonon vagy személyesen megkérdezi a felelős főosztályt a határozat végrehajtásáról, de ezen túlmenő tartalmi ellenőrzés nem történik. Emlékezetem szerint nem volt még példa arra, hogy a kollégium előtt felelősségre vontak, vagy megdicsértek volna valakit a kollégiumi határozat kiemelkedő végrehajtásáért, illetőleg annak végre nem hajtásáért.” Következésképpen kinyilvánították, hogy a testület „a nevelőhatás szempontjából nem tölti még be azt a szerepet, mint kellene. A Kollégium megfelelő eszmei színvonala és az érvényesítendő kritikai szelleménél fogva [sic!] a káderek fejlesztésének fontos iskolája lehetne.”17 * 19 A Minisztertanács döntése nyomán már 1952 végén minisztériumi Szervezeti és Működési Szabályzatot kezdtek készíteni, amely azonban a Felsőoktatási Minisztérium felállítása miatt megakadt. 1953 elején ismét elkészítettek egyet, melyet a június 11- ei Kollégium elé utaltak, amely elfogadta a tervezetet, azonban a két minisztérium 17 Uo. Az „elvieskedés” mellett „általánosabb hiba azonban a terjengősség, amit a liberális vezetés tesz lehetővé. Ezeken feltétlenül változtatni kell, mert időt rabol, s unott hangulatot szül”. |S Uo. Volt, aki bírálta, hogy a testület nem kellőképpen „átpolitizált”, nem reagál pl. fontos bel- és külpolitikai eseményekre. 19 XIX-A-2-ee-E/TÜK—V-1953. 52
