Az oktatást és művelődést irányító minisztériumok vezetőtestületeinek napirendi jegyzékei I. (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 27. Budapest, 2009)
A Művelődési Minisztérium Kollégiuma 1981–1983
A Művelődési Minisztérium Kollégiuma XIX-I-9—ap A Művelődési Minisztérium Kollégiuma 1981-1983 XIX-I-9-ap 1980 közepén az addig működő Oktatási-, valamint a Kulturális Minisztériumot egységes Művelődési Minisztériummá vonták össze. A művelődési miniszter Pozsgay Imre korábbi kulturális miniszter lett, aki a Kollégium intézményét az új tárca tevékenységében is használni kívánta, azonban többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült azonnal megalakítani. Alapvető működési elveit még ugyanezen év közepén meghatározták a Minisztérium ideiglenes Szervezeti és Működési Szabályzatában (SZMSZ). Rendszere számos vonatkozásban is a Kulturális Minisztérium kollégiumi alapszabályaira épült, néhány változtatással.1 A kiadott és érvénybe lépett SZMSZ szerint a Kollégium - a korábbiakhoz hasonlóan hasonlóan - a „miniszter tanácsadó és a vezetők kölcsönös tájékoztatását is szolgáló testületé. Feladata a miniszter kormányzati, ágazati irányító és felügyeleti munkájának segítése”, valamint a miniszter kormányzati-, ágazati irányító- és felügyeleti munkájának segítése, valamint a vezetők kölcsönös tájékoztatása. A felsővezetőkön kívül a fontosabbnak tartott főosztályok vezetői voltak - elméletben - a tagjai, az MSZMP és a KISZ, valamint a szakszervezet minisztériumi bizottságainak titkárai, ill. az Oktatáspolitikai és Kultúrpolitikai Tanács elnöke is. Az ülésen „hozott miniszteri határozatokat az emlékeztető tartalmazza”, így állásfoglalások nem születtek. Ezek végrehajtását elviekben a miniszter, az államtitkár, továbbá az. illetékes miniszterhelyettes ellenőrizte. Az egyet nem értő tag ebben az esetben is kérhette álláspontjának felvételét az emlékeztetőbe. Az üléseket féléves munkatervek alapján tervezték előre, és az ezekre készült előterjesztéseket az illetékes felügyeleti terület vezetője előzetesen láttamoznia kellett.1 2 3 Az SZMSZ-ben külön szabályozták az előterjesztésekre vonatkozó követelményeket. Kijelentették, hogy az előterjesztéseknek „megalapozottaknak” kell lenniük, és széles körű előzetes anyaggyűjtésből kell kiindulniuk. Elemezni kell bennük a tárgykörbe tartozó helyzet jellemzőit, „beleértve a szakterületen érvényesülő tendenciákat is, a tapasztalt hiányosságok, hibák okait, azok megszüntetésének lehetőségeit, a javasolt intézkedések gazdasági, személyi, szervezési feltételeit és várható hatásait.” Meg kell jeleníteni a megvalósítás reális határidejét, ill. esetlegesen annak ütemezését is. A társszervekkel előzetes konzultációt kell folytatni, és igyekezni kell abba a párt szerveit is bevonni.2 Az értekezletnek az előkészítése az Igazgatási-, Jogi és Tanácsi Főosztály feladata lett, amelynek az ülés előtt tíz nappal kellett megkapnia az illetékes szervezeti egységtől az anyagokat. Ezeken fel kellett tüntetni az illetékes felső vezető jóváhagyását, és egyidejűleg javaslatot kellett tennie a meghívandó szervekre és személyekre. Szintén az említett főosztály készítette a tárgyalásról és a határozatokról az emlékeztetőt, melyet a résztvevőknek, valamint a szervezeti egységek vezetőinek küldött meg. A határozatokról nyilvántartást vezetett, és figyelemmel kísérte végrehajtásukat.4 Külön mellékletben sorolták fel a vezető testületek elé kerülő ügyek fajtáit. E szerint e szervezetek elé kellett terjeszteni az ágazat egészét érintő párt- és kormányhatáro1 Lásd a Kulturális Minisztérium Kollégiuma című fejezetben. 2 MÓL XIX-I-9-t-l-2. tétel—620— 1980. 3 Uo. 78-79. 4 Uo. 80-81. 197
