Az oktatást és művelődést irányító minisztériumok vezetőtestületeinek napirendi jegyzékei I. (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 27. Budapest, 2009)
A Kulturális Minisztérium Kollégiuma 1977–1980
A Kulturális Minisztérium Kollégiuma XIX—1—7—11 A Kulturális Minisztérium Kollégiuma 1977-1980 XIX-I-7-II A kulturális és az oktatási ügyek kettéválasztásával ! 974-ben megszüntették a Művelődésügyi Minisztériumot, és létrehozták az Oktatási-, valamint a Kulturális Minisztériumot. Az előbbi esetében vezetőtestületi szervként miniszterhelyettesi, ill. miniszteri értekezletek működtek, míg a Kulturális Minisztériumban a miniszterhelyettesi értekezlet mellett egy idő után felújították a Kollégium intézményét. A tárca élén 1976 közepétől Pozsgay Imre állt. A Pozsgay által kezdeményezett szervezeti átalakítások közben e testület is megtartotta első ülését 1977. január 31-én, ahol egyben nemcsak a Minisztérium új szervezeti egységeinek feladatát határozták meg, hanem magának a Kollégiumnak az ügyrendjét is kialakították. Ettől kezdve rendszeres időközönként, általában havonta tartották az értekezleteket.1 Az új Szervezeti és Működési Szabályzat (SZMSZ) megjelenéséig érvényesített ügyrend szerint „a kollégium a miniszter tanácsadó, koordináló, véleményező testületé, mely a vezetők kölcsönös tájékoztatását is szolgálja. Feladata a miniszter kormányzati, valamint a kulturális államigazgatási irányító és ellenőrző munkájának segítése, a kulturális ágazat irányításával összefüggő fontosabb elvi, ellenőrzési (felügyeleti) gazdasági kérdésekben való állásfoglalás”. A testület fontosabb, elsőrendűnek nyilvánított feladatait is felsorolták: a felsőbb párt- és állami szervek elé kerülő előterjesztések elkészítését, a különböző kulturális tervek elkészítését és ellenőrzését, az egyes szakterületek elvi kulturális és ideológiai kérdéseit, a tárca irányító munkáját, a tanácsokkal való kapcsolatát, ill. a beruházásokra, és a tudományos kutatómunka helyzetére vonatkozó döntéseket, valamint a kádennunkát.1 2 A Kollégium elnöke a miniszter lett, akinek távollétében az államtitkár, vagy egy felkért miniszterhelyettes vezette az üléseket. A testület tagja volt az államtitkár, a miniszterhelyettesek és a minisztériumi pártbizottság titkára, valamint rajtuk kívül még a főigazgatóságok és a szervezeti egységek vezetői, valamint a Tudományos Koordinációs Bizottság elnöke. Számos állandó, és egyes ülésekre meghívott vehetett részt az üléseken. A tagok joga, sőt kötelessége volt a napirendre vett kérdéseket tanulmányozni, s a vitában érveit és javaslatait kifejteni. A testület munkatervek alapján dolgozott, napirendjét egyeztették. Az előterjesztéseket a résztvevők előzetesen magkapták, azon véleményüket is feltüntethették. Az anyagok rövid mellékletekkel is kiegészíthctők voltak, és bele kellett foglalni a határozati javaslatot is. Az előterjesztéseket a vezetőknek alá kellett írniuk, és az Igazgatási és Jogi Osztály tíz nappal az ülés előtt eljuttatta az érdekelteknek.3 A testület állásfoglalásokat alkotott, amelyeket a miniszternek állt jogában határozattá emelni. Ezek szövegét is a miniszter állapította meg. A határozattal egyet nem értő tagnak joga volt véleményét a jegyzőkönyvben rögzíteni. A tagok a határozatokat kötelesek voltak végrehajtani és végre hajtatni, a dolgozókkal ismertetni, a végrehaj1 MOL XIX-1-7—11-1977. január 31. 2 Uo. Az ügyrend több elemében követte a kollégiumi munkáról szóló korábbi jogszabályokat. 3 Uo. 185
