Az oktatást és művelődést irányító minisztériumok vezetőtestületeinek napirendi jegyzékei I. (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 27. Budapest, 2009)
A Művelődésügyi Minisztérium Kollégiuma 1957–1967
A Művelődésügyi Minisztérium Kollégiuma X1X-I-4—fff A Művelődésiig} ! Minisztérium Kollégiuma 1957-1967 XIX-I-4-fff A hivatalosan 1957. január 1-jével egyesített Művelődésügyi Minisztérium vezetése hamar a kollégiumi intézmény működésének folytatása mellett döntött, és február 20- án meg is tartották első ülésüket. A tárca vezetője eleinte Kónya Albert oktatásügyi kormánybiztos volt, akit Kállai Gyula váltott a poszton.1 A működés és a munkamenet kezdetben a korábbi Oktatásügyi Minisztérium mintáját követte, mind az előterjesztések készítése, mind pedig a tárgyalások módszere tekintetében. Hamarosan, ugyanezen év júliusában egy kollégiumi Ügyrend- tervezetet is kialakítottak. Ebben szinte szó szerint az 1953-as, Kollégiumokról szóló minisztertanácsi határozat, valamint az Oktatásügyi Kollégium kollégiumi ügyrendjének kifejezései köszönnek vissza (pl. a testület a „miniszter véleményező és tanácsadó szerve’', stb.), azonban eltérések is előfordultak (pl. a Kollégium előtti beszámolási kötelezettség a határozatok végrehajtásáról).“ Ezen túlmenően a tervezet kéthetenkénti ülésezést írt elő, és az előterjesztés elkészítési mintáját is tartalmazta. A munkatervet a vezetésben felmerülő, valamint a párt és kormányhatározatokból adódó feladatok és a minisztériumi munka elvi kérdések alapján kellett kidolgozni. Ezen kívül tematikusán a Minisztérium éves és féléves munkaterveit és azok végrehajtását, a pénzügyi és fejlesztési kérdéseket, az egyes művészeti ágak, a könyvkiadás, az oktatásügy, a népművelés, a sportmozgalom, az egyházpolitika főbb elvi és szervezeti kérdéseit, a tanácsapparátus munkájának, az egyes intézmények működésének vizsgálatát és a káderfejlesztést nevezték meg. A pénzügyi előterjesztések esetében a pénzügyi csoportfőnökkel előzetesen egyeztetni kellett. Az anyagokat az illetékes miniszterhelyettesnek alá kellett írnia, és abban a korábbi párt-, kormány- vagy kollégiumi határozatoknak is szerepelniük kellett. Részletesen szabályozták az előterjesztések elkészítési előírásait, a sokszorosítást és a titkársági munkát, valamint a formai követelményeket: az előterjesztés bal felső sarkában a készítő szervezeti egység nevét kellett feltüntetni, alatta a tárgyat, az előadót, az ellenőrző személyét, az előzetes megbeszélések eredményeit. Középen a cím, míg a jobb felső sarokban a „Szigorúan titkos!” feliratot kellett elhelyezni. Az előterjesztésnek (példány) száma is volt, valamint fel kellett tüntetni a gépelő és az összeolvasó nevét is.* 2 3 A Kollégium megvitatta a tervezetet, és átdolgozási célból visszaadta javításra. A vita során a hozzászólók leginkább a testület elvi véleményalkotási tevékenységére helyezték a hangsúlyt, és ezzel kapcsolatban a havi ülések szükségességére. A korábbi kollégiumi munkára visszatekintve kijelentették, hogy „tömegével" hoztak előterjesztéseket a Kollégium elé, és hoztak velük kapcsolatban határozatokat, amelyeket azonban betartani nagyon nehéz volt. A miniszter összefoglalójában a félévi ' Kállait 1958. január 28-án Benke Valéria követte a miniszteri poszton 1961. szeptember 13-ig. Ekkor Ilku Pál vette át a tárca irányítását, egészen 1973-ig. 2 MÓL XIX-I-4-fff-1957. július 26. Az első időszakban a tárca Egyházügyi Hivatala és a Kultúr- kapcsolatok Intézete elnökeit állásuknál fogva tagoknak tekintették. A titkárt a miniszter nevezte ki, aki a minisztériumi titkárság vezetője volt. (MÓL XIX-I-4-eee-1958. október 7., valamint: XIX-I-4-d-003/26-1957.) 3 Uo. 163
