A Magyar Nemzeti Bank és jogelődei repertóriuma 1851-1953 (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 26. Budapest, 2009)
Bevezetés
Rögzítették, hogy a korábban kiadott áliamjegyeket úgy kell tekinteni, mintha azokat a Bank adta volna ki (7.§). A pénzügyminisztert felhatalmazta a törvény, hogy a Jegyintézet tevékenységének a törvényben nem szabályozott résziről rendeleti úton intézkedjen és ezeket a teendőket is a Bankra ruházza (8. §) A törvény felhatalmazta a biztosító társaságokat, hogy bármely pénznemben lekötött díjtartalékaikat az MNB részvényeiben tartsák (9.§). A 11. és 12.§ a bankjegyhamisítást taglalja. Az újonnan alakult bank részvénytársasági formában működött, irányította a devizagazdálkodást (átvette a korábbi Devizaközpont tevékenységét) és vezette az állami számlákat. Feladata volt a korona értékének védelme, vagyis megfelelő érckészlet és értékálló valuta vásárlásával a kibocsátott bankjegyek fedezetének megteremtése. Meghatározta a pénz- és hitelkínálatot és a kereskedelmi bankok kamatlábait. Az alapításról rendelkező törvénycikk tartalmazta a népszövetségi tanácsadó kinevezésének szükségességét. A tanácsadót hivatalosan az államfő nevezte ki, de gyakorlatilag ezt a feladatot a Népszövetség elnöke gyakorolta. A tanácsadó minden banki ügyiratba, az elnök elé kerülő előterjesztésekbe, jelentésekbe korlátlanul betekinthetett. Joga volt a közgyűlésen, a főtanács, a végrehajtó bizottság és az üzletvezetőség ülésein tanácsadói joggal részt venni. Ezen testületek határozatai ellen óvást emelhetett, amennyiben úgy látta, hogy azok ellentétesek az alapszabállyal. Az óvásnak halasztó hatálya volt. Vitás esetben elvileg a Népszövetség elnökének kellett döntenie. A tanácsadó - gyakorlatilag megfigyelő - a Bank of England vezetőjének, Montague Normannak - aki elvitathatatlan érdemeket szerzett az önálló magyar jegybank megteremtése, Popovics Sándor elnökké választása és a szükséges külföldi hitelfelvétel lehetővé tétele terén - javaslatára Henry Arthur Siepmann lett. A Magyar Nemzeti Bank az 1924. évi V. törvénycikk (A Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról) alapján kezdte meg működését. Elnöke Popovics Sándor, az Osztrák-Magyar Bank volt kormányzója, a Magyar Királyi Állami Jegyintézet volt elnöke lett. Első közgyűlésén 1924. május 24-én megválasztották a főtanács tizenegy tagját, akik közül kettőt az ipar, hármat a mezőgazdaság, kettőt a szolgáltatások és négyet a pénzvilág vezető személyiségei közül választottak. A főtanács választotta meg a vezérigazgatót és az igazgatókat, illetve kinevezték az ügyosztályok (elnöki, jogi, általános igazgatási, bank és hitel) vezetőit. Legfőbb feladatukként a korona stabilizációját és az ehhez szükséges ércfedezet összegyűjtését határozták meg. A Bank részvénytársasági formában működött, államhoz való viszonyát a törvény pontosan szabályozta. Működéséről az éves rendes Közgyűlésen (Z 1375) adott számot. A főtanács által beterjesztett jelentést a számvizsgáló bizottság javaslatai egészítették ki. Az öt számvizsgálót a közgyűlés saját soraiból választotta, az ö feladatuk volt a mérleg felülvizsgálata, ezért joguk volt a Bank összes könyveibe betekinteni. A közgyűlés hagyta jóvá a mérleget, döntött a nyereség hovafordításáról és az osztalék mértékéről. A közgyűlésen választottak új főtanácsi tagot az esetlegesen kiválók helyére és módosíthatták az alapszabályt. A főtanács tagjainak kiválasztásánál fő szempont volt a gazdasági élet összes ágának képviselete, azt azonban kikötötték, hogy a hitel szervezet négynél több taggal nem képviseltetheti magát a főtanácsban. A főtanács tagja nem lehetett képviselőházi tag, állami alkalmazott, ill. külföldi érdekeltségű pénzintézet igazgatóságának tagja. Hivatalba lépésekor minden főtanácsosnak 25 darab tehermentes MNB-részvényt kellett letennie a Bankban. Feladatuk ellátásáért díjazás nem illette meg őket. Az elnököt a pénzügyminiszter előterjesztésére az államfő nevezte ki. Kinevezésének ötödik évében a rendes évi közgyűlés napjával megbízatása véget ért. A távozó elnököt újra lehetett választani. A főtanács minden ülésén elnökölt, a bank vagyonának kezelése és az üzletvitel fölött állandó felügyeletet gyakorolt. Az első elnök az Osztrák-Magyar Bank korábbi kormányzója, a
