A Magyar Nemzeti Bank és jogelődei repertóriuma 1851-1953 (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 26. Budapest, 2009)

Bevezetés

a minisztertanács nevezte ki. A Pénzügyminisztérium felügyelete alatt működött, erős hivatali jelleggel. Üzleti tevékenységét és hivatali rendjét illetően az Osztrák-Magyar Bank hagyományait folytatta azzal a különbséggel, hogy jelzáloghitelezéssel egyáltalán nem foglalkozott, átvette viszont a korábbi Bank vidéki fiókjait és személyi állományát, természetesen csak az új országhatárokon belül. Működését a nemzetgyűlés által választott öt rendes és két póttagból álló bizottság ellenőrizte. Az új szervezetnek közgyűlése nem lévén, éves mérlegeit a számadásvizsgáló bizottság ellenőrizte, amelynek három tagját a parlament, kettőt pedig a Legfőbb Állami Számvevőszék delegált.

A jegyintézet elnökét, Popovics Sándort és alelnökét. Pap Eleket, a volt közös jegybank alkormányzóját az államfő, a tizenkét tagú tanácsot - melyből öt tag az Osztrák-Magyar Bank főtanácsosa volt - pedig a pénzügyminiszter javaslata alapján a minisztertanács nevezte ki, ellentétben a korábbi főtanáccsal, amelyet a közgyűlés választott. A tanács hatáskörébe tartozott a hitelek kamatlábainak megállapítása, a hitelkérők vagyoni helyzetének vizsgálata, valamint az általános üzleti feltételek megállapítása.

Iratai közül a tanácsülési jegyzőkönyvek teljes sorozatot alkotnak. Osztályai közül az általános igazgatási osztály, a központi számvevőség és a hitelügyosztály iratai maradtak fenn. Nem alkotott önálló osztályt, de külön kezelték az elnöki iratokat, így azokat külön állagban tartjuk nyilván, ugyanígy a központi iktatókönyveket is.

Magyar Nemzeti Bank (1924-től.)

A Magyar Nemzeti Bank működését az 1924. évi V. te. alapján az ez évi május 24-én tartott alakuló közgyűléssel kezdte meg. Fenti törvénycikk részletesen szabályozta a Bank működését, alapszabálya pedig a törvénycikk kiegészítő részét képezte. A törvényben rögzítették, hogy az állam kizárólagos jogosítványt ad a Magyar Nemzeti Banknak az állami bankjegyek kibocsátására (l.§). A M. Kir. Állami Jegyintézetet felszámolják úgy, hogy annak teljes államjegy-forgalmát és giro-számla tartozásait a Bank átveszi (2.§) és ez az állam adósságát fogja képezni az MNB- vel szemben. Ennek az adósságnak a részei:

a M. Kár. Állami Jegyintézetnél felvett állami előlegek és ezek még ki nem egyenlített kamatai;

az Osztrák-Magyar Banknak az állam és a Jegyintézet által beváltott jegyei; az Osztrák-Magyar Bank felszámolási tömegéből visszaváltott állami pénztárjegyek; a Postatakarékpénztár által kibocsátott és a Jegyintézet által beváltott jegyek; az a hiány, amely a Jegyintézet államjegy-forgalma és giro-számla tartozásai, valamint a jegyintézettől átveendő aktívumok között mutatkozhat.

Erről az állami adósságról a kincstár nevében a pénzügyminiszter adóslevelet állít ki és az adósság törlesztéséről, ill. kamatozásáról tárgyalásokat kezd a Bankkal (4.§).

A Jegyintézet felszámolásából adódóan hatályát veszti a pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról szóló 1921. évi XIV. te. és megszűnik az államjegyek összforgalmát ellenőrző bizottság működése is (10.§).

A törvény intézkedett arról is. hogy a Jegyintézet ingó és ingatlan vagyona beszerzési áron a Bank tulajdonába kerüljön (5.§).

A külföldi fizetési forgalom szabályozására korábban életre hívott központi szervezet, a Devizaközpont működése megszűnt, tennivalóit a Bank vette át. Az állam a Devizaközpont külföldi fizetőeszközeit, az államnak az Osztrák-Magyar Bank felszámolásából jutó részét, valamint az állam külföldi fizetőeszközeit a Banknál helyezi el (4.§). Ennek a betétnek a felhasználásáról adóssága teljes összegének rendezéséig az állam csak a Bankkal egyetértésben fog határozni. A pénzügyminiszter a - törvény alapján - megbízhatja a Bankot az állam számlájára történő összes deviza- és aranyműveletek végrehajtásával (6.§).