Sípos Antalné: Az államosítás előtt működött élelmiszeripari vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 24. Budapest, 2006)

BEVEZETÉS

fogyasztásának alapján. A két adótétel eltéréséből eredő haszon csökkent. Az állam a mezőgazdasági szeszfőzdék kontingensét folyamatosan emelte az ipari szeszgyárak rovására. Erre válaszul a szeszgyárak szervezkedésbe kezdtek. A törvény a szeszkontingensek adásvételét nem tiltotta, a gyárak pedig éltek a kontingens-vásárlás lehetőségével (amihez a Pénzügyminisztérium engedélye kellett), és ennek révén bővíthették termelésüket. A mezőgazdasági szeszfőzdék versenye ellen a gyárak kartelleket alapítottak. 1900-ban már alakult egy árkartell, 1908-ban pedig melasz vásárlására és eladására létesült egy újabb. A szervezkedésben részt vevő ipari szeszgyárak termelése nőtt, és exportjuk túlszárnyalta a szeszfőzdékét. A belső fogyasztás növekedése lehetőséget nyújtott a hazai árak emelésére, ezzel összefüggésben az exportárak alacsony szinten tartására. A szeszipar túlfejlődése már a század elején megmutatkozott. 1913-ban törvény tiltotta meg új gyárak alapítását, továbbá a már létező, de kontingenssel nem rendelkező szeszfőzdék esetében a termelés bővítését. Azon cukorgyárak számára pedig, amelyek a saját cukortermelésükből nyert melasz feldolgozására vállalkoztak, szeszfőzde működtetését engedélyezte.

12 A törvény életbelépése után a megújult szeszkartell gyárai magasan tartott áraikkal jól kihasználták a háborús konjunktúrát. Az 1914. évi 1216. sz. pénzügyminiszteri rendelet korlátozta a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdék termelését, hogy a hadsereg élelmezésére és az állatállomány eltartására bizonyos termékeket biztosítson. Megtiltotta a búza és a zab felhasználását szeszfőzés céljára, korlátozta a rozs, az árpa, a kukorica, a burgonya, a cukorrépa és a melasz felhasználását a szeszgyárakban. A tilalom az élesztőgyártásra is vonatkozott. A háború után - amint a külföldi piacok elvesztek - a megnövelt kapacitású kilenc ipari és több mint kétszáz mezőgazdasági szeszfőzde termeivényei eladhatatlanná váltak. Az 1921. évi szesztörvény az éves termelési keretet 240 000 hektoliterben állapította meg, amelyből 80 000 hektoliter jutott a gyáraknak.

13 Ez a rendelkezés a szeszgyárak kapacitásának 20%-os kihasználását tette lehetővé.

14 Később a keretet bővítették, mivel 1927-ben bevezették a benzin szesszel keverését, és a szesz iránti kereslet megnőtt. 1929-1930-ban a termelési keretet 420 000 hektoliterben állapították meg. A magasabb hazai szeszárak ismét lehetővé tették az export növelését, de a termelés nem érte el a háború előttit. A szeszipar - nem olyan mértékben, mint a malomipar, de nagyobb mértékben, mint a cukoripar - nagyarányú és krónikus kapacitás-kihasználatlansággal küzdött. Egyes gyárak ezt úgy próbálták átvészelni, hogy egyéb termékek előállítására is berendezkedtek. Leipziger Vilmos például (amint arról fentebb már szó volt) 1923ban cukorgyárat építtetett. A nagy gazdasági világválság idején az élelmezési ipar egyes ágazataiban már 1932-ben bevezették az ún. ipari zárt számot. 1933-ban miniszterelnöki rendelet tiltotta meg új élesztőgyárak létesítését. A szesztermelés keretét ismét az állam állapította meg: a kontingens kétharmad részét kapták a mezőgazdasági szeszfőzdék, egyharmadát az ipari szeszgyárak. (A termelés a megadott keretnél több volt, de e felett ismét magasabb adót kellett fizetni.) 1938-ban a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének tiltakozása ellenére teljesítették a mezőgazdasági szeszfőzdék követelését; az ipari szeszgyáraktól elvonták a kontingenst, és gyáraikat az állam - kártalanítással kisajátította. A termelés nem esett vissza, mert nőtt a motorhajtásra felhasznált szesz mennyisége, miután a kormány 20%-ban kötelezővé tette a benzin keverését szesszel, az ún. motalkó használatát. A vegyészeti ipar fejlődésével pedig tovább nőtt az egyéb iparokban felhasznált szesz mennyisége is. Az 1940-es évekre fellendült a gyümölcspálinkák készítése, különösen a barackpálinkáé, amit legnagyobb menynyiségben Kecskeméten állítottak elő. A pálinkakivitel ezekben az években emelkedett. A belföldön termelt szesz nagy részét rum, likőr és ecet készítésére használták fel. Az országban - a kis- és középüzemeket is számítva - 202 rum- és likőrgyár, 156 ecetgyár és több mint 300 olyan ipari nagyüzem működött, amely készítményeihez szeszt használt fel. Az 1930-as évektől kezdődően a sörgyárak is felvették üzemükbe az égetett szeszesitalok, a konyak, a borpárlat, a rum és a gyümölcsből készült italok, likörök és pálinkák gyártását. Mindezek következtében a szesztermelés az 1940-es évek elején mennyiségileg még nőtt is. A második világháború idején a Szesz-egyedárusítási Igazgatóság rendelkezett a készletek felett. A háború után - mint a mezőgazdasági iparok szinte minden területén - a gyenge terméseredmények miatt korlátozni kellett a burgonya, a cukorrépa, a kukorica és a gabonafélék felhasználását. A szeszipar is nyersanyaghiányban szenvedett. Ennek megszűnése után azonban megindult a termelés, és a szeszgyártás a szocialista nagyiparban is jelentős szerepet játszott. Az államosítást követően a szeszipart is többször átszervezték, a központosítás jegyében. 1961-ben megalakult a Magyar Likőripari Vállalat, 1963-ban az Országos Szeszipari Vállalat, 1971-ben pedig a kettő összevonásával a Szeszipari Vállalatok Trösztje, amely 1984-ig állt fenn. A szeszipart öt vállalatba sorolták: Budapesti Likőripari Vállalat, Budapesti Szeszipari Vállalat, Győri Szeszipari Vállalat, Kisvárdai Szeszipari Vállalat és Szabadegyházi Szeszipari Vállalat}

5 A rendszerváltás után a szesziparban is gazdasági társaságok alakultak, zömmel magyar tulajdonban. A PEZSGŐIPAR A boriparon belül korán megindult a pezsgő gyártása. Az első pezsgőgyárak már a szabadságharc előtt létrejöttek. Ezeket borkereskedők alapították, mivel nekik volt tőkéjük, megfelelő mennyiségű boruk és szakemberük is. A pezsgőgyártást elsőként a pozsonyi Hubert /. £. cég kezdte meg 1825-ben, néhány ezer palackkal. 1825-től a század 12 /913. évi XXIV. törvénycikk a szeszkontingens biztosítása tárgyában 1921. évi XLI. törvénycikk a szesz megadóztatására vonatkozó törvények némely rendelkezéseinek módosításáról, illetve kiegészítéséről. 14 BEREND T. Iván-RÁNK.1 György: Magyarország gazdasága az első világháború után. i. m. 381-384. 15 A magyar élelmiszeripar története, i. m.