Sípos Antalné: Az államosítás előtt működött élelmiszeripari vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 24. Budapest, 2006)

BEVEZETÉS

végéig, a nagy fellendüléstől a nagy visszaeséséig a pezsgőgyártás sok változáson ment át. Jelentősebb haszon és a bor jobb értékesíthetősége reményében sok borkereskedő cég kezdte meg a pezsgőgyártást. 1880-ban megalakult a Francois Pezsgőgyára, majd 1881-ben megkezdte működését Budafokon a Törley Pezsgőgyár}

6 Pécsett működött a híres Liítke-féle pezsgőgyár. A pezsgőgyártás mennyiségi szempontból ugyan nem hasonlítható az élelmiszeripar más ágaihoz, de exportja révén a kiemelkedő devizatermelő vállalkozások közé tartozott. A Törley pezsgőket Amerika- és Ausztrália-szerte ismerték, sőt, Párizsba is exportálták. A gyárnak lerakatai voltak Hamburgban, Berlinben és Koppenhágában. Világhírnévre tett szert a Littke-pezsgő is. A háború után a pezsgőgyáraknak még a fennállása is bizonytalanná vált, hiszen a pezsgő a nem nélkülözhetetlen fogyasztási cikkek közé tartozott, és azokban az években amúgy is csínján kellett bánni az ilyen „úri huncutságokkal"". Szerencsére, az exportban rejlő lehetőségeket a népgazdaság is felismerte, a gyárakat államosították és újjáépítették. Ma a pezsgőgyárak magánkézben vannak, a Törley Pezsgőgyár külföldi tulajdonban. Kiváló minőségű termékeik ismét előkelő helyet foglalnak el a hungarikumok sorában. A SÖRIPAR Szeszesitalt állít elő, a mezőgazdaság termeivényeit dolgozza fel, hulladékait pedig a mezőgazdaságnak adja vissza a söripar, amely mégis nagyon sokban különbözik a szeszgyártás más ágaitól. Nem agráripar; a mezőgazdasági termékeknek csak felvevője, helyileg nem kapcsolódik nyersanyagainak termőterületéhez. A nagyvárosokhoz kötődik, megjelenése, fejlődése összefügg a városiasodással. Magyarország nem is emelkedett a világ nagy sörtermelőinek sorába, bár néhány hazai márka jó hírnévre tett szert. A söripar is zömmel hazai nyersanyagokat dolgozott fel, elsősorban árpát és komlót, de válságos időkben a tengeri, a hántolt cirok és a köles is számításba jött. Az ipari sörgyártást osztrák és svájci tőkések honosították meg Magyarországon, de a vállalatalapításokban - a cukorgyárakhoz hasonlóan - a malomalapító terménykereskedők is részt vettek. A sörgyártás fellegvára Kőbánya lett, amelyet a korabeli szakírók „magyar München, magyar Pilsen" néven emlegettek. Az árpacsíráztatásra alkalmas, középkorbeli kőfejtőkből visszamaradt sziklapincék, az itteni jó minőségű víz, később a teherpályaudvar tették Kőbányát a sörgyártás központjává, bár a sörgyártók a budafoki sziklapincéket is kihasználták. A nagyipari termelés kezdetei ebben az iparágban is az 1840-es évekre nyúlnak vissza. Az 1860-as években külföldön tanult vagy külföldi tulajdonosok vették át a kőbányai üzemek vezetését. A söripar korai fejlődését lassította az osztrák és a cseh konkurencia, valamint a sörre is kivetett fogyasztási adó.

17 A gyártás 1890 után a városiasodással összefüggésben nőtt meg jelentősen. 1892-től a sörfogyasztás ugrásszerűen emelkedett, mivel az 1880-as években pusztító filoxéravész következtében a borárak magasra emelkedtek. A kereslet növekedésével ezekben az években újabb vállalatok alakultak, a termelés 60-70%-a azonban négy budapesti sörgyár kezében volt (Dreher, Haggenmacher, Első Magyar Részvényserfőzde, Kőbányai Polgári Serfőző). A sörgyártás fénykora az 1898 és 1913 közötti időszakra tehető, amikor a termelés a kétszeresére nőtt. Az első világháború alatt és az azt követő években a söripar helyzete - a malom- és cukoriparéhoz hasonlóan kedvezőtlenné vált. A fővárosba koncentrálódott ipar elvesztette fogyasztópiacának kétharmadát, miközben a borvidékek nagyrészt a csonka országterületen maradtak, és az arány ezúttal a borfogyasztás javára billent. Nemcsak a belső fogyasztás esett vissza, hanem a külföldi piacok is elvesztek. Ettől kezdve a sörgyárak hatalmas küzdelmet folytattak fennmaradásukért; karteliegyezmények, gyárösszevonások, termelés-racionalizálás, új termékek gyártása szerepelt a túlélési stratégiák között. Mindezek következtében a söripar nem omlott össze, a gyárak termékskálája óriási mértékben kibővült. A sörgyárak széles profilú élelmiszer- és vegyszergyártó kombinátokká alakultak át.

1 Az iparág legnagyobb vállalatai emellett kapcsolódó iparágakban - üvegiparban, szállodaiparban - részesedést szereztek. Egyes vállalatok földbirtokot vásároltak, és a földművelés mellett tehenészetet is létesítettek, és tej értékesítéssel is foglalkoztak. A „több lábon állásnak" köszönhetően a vállalatok életben maradtak. Az első világháborút követő húsz esztendőben nem volt olyan időszak, amelyben a sörgyártás újabb fejlődésének komolyabb lehetősége kibontakozhatott volna. Az életszínvonal ingadozása, az egyes évek rekord bortermései, az alacsony borárak a sörfogyasztás további csökkenését idézték elő. Nehezítette a helyzetet, hogy az állam a mezőgazdaságot támogatta, emiatt a sör adója rendszerint felülmúlta a bor fogyasztási adóját. A nehéz időszakot a sörgyárak kis veszteséggel túlélték, egyedül a Fővárosi Serfőző Rt. kényszerült sörgyártó üzemének beszüntetésére, valamint a kisebb vidéki gyárak egy része gyártás helyett csak lerakatként működött. Miközben a sörgyártás a fogyasztás visszaesése miatt csökkent, a malátaüzlet a kedvezőbb kiviteli lehetőségek folytán erősödött. A magyar malátaipar a világpiacon igen jó pozíciókat szerzett magának. 1940-től - ahogy a cseh és a lengyel malátaexport leállt - már a svájci sörgyárosok is magyar malátával dolgoztak. A kereslet nőtt, a maláta világpiaci ára emelkedett. A háború éveiben azonban a nyersanyag-beszerzési nehézségek fokozódtak, és a háború kiterjedésével az exportpiacok nagy része elveszett, még a malátaexport is szinte teljesen megszűnt. Az üzemek a 16 DlÓSPATONYl Ildikó, i. m.; BEREND T. Iván-RÁNKl György: Magyarország gazdasága az első világháború után.; Louis és Cesar Francois a Reimsböl hazatérő Törley Józseffel együtt jöttek Magyarországra, és az ö gyárát vezették. Később a kapcsolat megromlott, és Louis Francois külön gyárat alapított. A két pezsgőgyár 1944-ig egymás töszomszédaságában dolgozott. 17 1881. évi IV. törvénycikk a cukor-, kávé- és sörfogyasztás megadóztatásáról. ls Mint a Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde Rt. ismertetésénél látni fogjuk, üzletkörükbe a textilgyártást is felvették.