Sípos Antalné: Az államosítás előtt működött élelmiszeripari vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 24. Budapest, 2006)

BEVEZETÉS

A régi, híres malmok iratanyagai kizárólag a fővárosi levéltárban és az önkormányzati levéltárakban találhatók meg, csak a Magyarországi Exportmalmok Szindikátusának iratanyaga került a Magyar Országos Levéltár őrizetébe. A cukoripar és szeszipar legjelentősebb vállalatainak fondjai a MOL-ban találhatók: a Magyar Cukoripar Rt., a Gschwindt-féle Szesz-, Élesztő-, Likőr- és Rumgyár Rt. és a Leipziger Vilmos Szesz- és Cukorgyár Rt., a nagy sörgyárak és elődvállalataik. Ezek a vállalatok valóban országos jelentőséggel rendelkeztek. Vezető szerephez jutottak az iparágon belül, részt vettek az ágazat országos és nemzetközi szervezeteinek az irányításában. Az élelmiszeripari vállalatok történetére vonatkozó forrásokat nemcsak saját fondjaik tartalmaznak, hanem a bankok és takarékpénztárak anyagai is. Jelentős terjedelmű forrásanyag található a Magyar Országos Levéltár örizetében a bankok és takarékpénztárak fond csoportjában. A 19. század végétől a bankok intenzíven bekapcsolódtak az alapításokba, érdekeltséget szereztek. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Projektumok (Z 40) és Ipari titkárság (Z 36), valamint a Magyar Általános Hitelbank, Ipari Osztály (Z 58) és Okmánytár (Z 65) állagaiban kutathatók az élelmiszeripar értékes forrásai. Ez a két bank rendelkezett a legnagyobb befolyással az élelmiszeriparban, és érdekeltségi vállalataik a legfontosabb dokumentumaikat megküldték a bankoknak. A banki iratanyagban nemcsak azoknak a vállalatoknak az iratait kutathatjuk, amelyeknek saját fondjuk is van a MOL-ban, hanem azoknak a vállalatoknak az iratait is, amelyek fondja a fővárosi levéltárban vagy valamelyik önkormányzati levéltárban található. (Ilyen például a szolnoki, a hatvani, a selypi, a mezőhegyesi, a sarkadi cukorgyár és számos malom anyaga.) Élelmiszeripari vonatkozású iratokat tartalmaz még nagyobb terjedelemben a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank Okmánytára (Z 60). Viszonylag kisebb terjedelemben találhatók ilyen iratok a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület Rt., a Magyar Országos Központi Takarékpénztár Rt., a Hazai Bank Rt., a Creditanstalt Bankverein Magyarországi Fióktelepe, az Angol-Magyar Bank Rt. és a Magyar-Olasz Bank Rt. fondjában. Az élelmiszeripari vállalatok iratanyaga 1952-1954 között került a Központi Gazdasági Levéltár, majd a Magyar Országos Levéltár őrizetébe. Rendezésére az 1960-as években került sor, de későbbi iratátvételek miatt 1976-1978 között szükségessé vált az átrendezés. A rendezés során a vállalatok szervezeti felépítését vettük alapul. A viszonylag nagyobb terjedelmű fondokban kialakított állagok: Közgyűlés, Igazgatóság, Ügyvezető Igazgatóság, Titkárság, Személyzeti Osztály, Könyvelőség és az értékesítéssel foglalkozó osztályok állagai, különböző elnevezéssel (Eladási, Kereskedelmi, Külkereskedelmi Osztály, Kereskedelmi Igazgatóság). Az értékesítés, különösen az export irányítása az ügyvezető igazgatók hatáskörébe tartozott, ezért több fondnál nem alakítottunk ki eladási, kereskedelmi stb. állagot, hanem az értékesítéssel foglalkozó iratok az Ügyvezető Igazgatóság állagán belül alkotnak sorozatot. Az eredeti vállalati irattározás rendjét követve megmaradt a Gschwindt gyár anyagában a Választmányi ülés (a Közgyűlés szerve), a Leipziger iratokban pedig a Gyárvezetőség és a Répaosztály külön állagként. A kisebb terjedelmű irategyüttesek állagtalan fondot alkotnak (Magyar Cukoripar Rt., Magyar Kakaó- és Csokoládégyár Rt.). A szervezeti felépítést sorozatok kialakításával próbáljuk tükrözni. Külön fondot képez az egyes vállalatok által alapított nyugdíjpénztár és a vállalatnál működött üzemi bizottság iratanyaga, abban az esetben, ha az fennmaradt. Más anyagokban viszont ezeknek a szerveknek az iratfolyóméterben kifejezhetetlenül csekély terjedelmű iratai különböző állagokba sorolódtak: a nyugdíjpénztári iratok a személyzeti osztályok állagaiba, az üzemi bizottság iratai az ügyvezető igazgatóságba vagy titkárságba. Élelmiszeripari fondtöredékek cím alatt vonta össze a rendezés három vállalat (a gr. Andrássy Mihály Tápszeripar és Kereskedelmi Rt., a Tivoli Konzervgyár Kft. és a Törley József és Társa Pezsgőgyár) iratait, mivel csekély terjedelmük miatt önálló fond kialakítása nem lett volna célszerű. Két olyan szerv leírása szerepel a repertóriumban, amely nem vállalat, hanem érdekképviseleti szerv volt: a Magyarországi Exportmalmok Szindikátusa és a Magyar Cukorgyárak Bizottságának Ügyvivősége. Ezek állagbeosztása különbözik a vállalatokétól. Az Exportmalmoknál a Teljes Ülés és Intézőbizottság iratai mellett Ügyviteli iratok című állagot alakítottunk ki. A Magyar Cukorgyárak Bizottságának Ügyvivősége (a cukorkartell) iratai kis terjedelmük miatt állagtalan fondot alkotnak. A tételek kialakításában a vállalatokra jellemző dossziérendszert vettük alapul. A vállalatok egyes szervezeti egységei valamilyen okból fontosnak tartott irataikat tárgyak szerint dossziékba rendezték, és a dossziékon általában fel is tüntették a tárgyat. Ez a rendszer könnyíti is, de nehezíti is az iratrendezési munkát. A dosszié felirata, a tárgymeghatározás kiindulási alapot jelenthet a levéltári tétel kialakításához és a cím megfogalmazásához. Az eredeti tárgymeghatározás viszont sokszor pontosításra szorul. A dossziékat legtöbb esetben „rekonstruálni" kell: szerencsés esetben felismerhetjük, hogy az ún. szálas iratok honnan kerültek ki, ha pedig ez nem sikerül, magunk alakítunk ki tárgyi egységet, tételt. Az élelmiszeripari vállalatok többségének iratanyaga olyan mértékben összekeveredett, hogy a meglévő dossziékon belüli rendet is helyre kellett állítani, és a nem dossziékban elhelyezett szálas iratokból a tárgyi egységeket újonnan kellett kialakítani. A tárgyi egységeknek „tétel" elnevezést adtunk. A tételeket többségükben sorozatokba rendeztük, a sorozatok sorrendje néhány fondban az állagbeosztást próbálja követni. Az iratanyag túlnyomó része a két világháború között keletkezett, bár a nagy múltú vállalatok fondjai Gschwindt, Leipziger, Dreher, Haggenmacher, Zwack - a 19. század késői éveiből származó iratokat is tartalmaznak. Egyes fondok iratanyaga hiányosan, töredékesen maradt fenn. Az összesen 79,94 ifm terjedelmű iratanyag kiemelkedő forrásértékkel rendelkezik, mivel az iratok a dualizmus korában és a két világháború közötti időszakban a meghatározó jelentőségű magyar élelmiszeripar történetének legfontosabb dokumentumai. Anyagaikat kiegészítik