Sípos Antalné: Az államosítás előtt működött élelmiszeripari vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 24. Budapest, 2006)
BEVEZETÉS
Az élelmiszergyártás egyes ágazatai - akkor is, ha kizárólag a gyáripari termelést számítjuk - sok tekintetben hasonló, de számos különböző fejlődési vonást mutatnak. Szerepük a gazdaság egészén belül sokszínű, változatos. Különböznek nyersanyagaik szerint, ezzel összefüggésben aszerint is, hogy milyen mértékben vannak ráutalva a mezőgazdaságra, milyen mértékben más iparágakra vagy a behozatalra. Egyes ágazatokban a hazai, másokban a külföldi alapítások a jellemzők. Az élelmiszerkémia és az élelmiszeripari technológia tudománya az élelmiszeripari vállalatokat tizenhárom ágazatba sorolja, és a szesziparon belül alágazatokat is kiemel. 1. Malomipar 2. Sütő- és tésztaipar 3. Cukoripar 4. Édesipar 5. Növényolaj-ipar 6. Húsipar 6.1. A Pick- és Herz-szalámi 7. Baromfiipar 8. Tejipar 9. Konzervipar 10. Hűtőipar 11. Szeszipar 11.1. Sütőélesztő-gyártás 11.2. Liköripar 11.3. Ecetgyártás 11.4. Keményítőgyártás 12. Boripar 12.1. Pezsgőgyártás 13. Söripar 5 Az államosítás előtti élelmiszeripari vállalatoknak a Magyar Országos Levéltárban őrzött iratanyaga nem reprezentálja mind a tizenhárom ágazatot. Ennek egyik fő oka az, hogy a vállalatok egy része vidéki székhellyel működött, más része pedig erőteljesebben kötődött a fővároshoz, így az iparág forrásainak jelentős része Budapest Főváros Levéltára, illetve az önkormányzati levéltárak őrizetébe került. Ennek megfelelően a tizenhárom ágazatból az alábbiakban csak azokat ismertetjük, amelyek iratanyaga megtalálható a Magyar Országos Levéltár őrizetében. A MALOMIPAR Magyarországon a malomipar játszotta azt a szerepet, amit a tőkés fejlődés klasszikus menetében általában a textilipar töltött be az iparosodás kezdeti szakaszában. A 19. század első felében épültek fel az első gőz- és műmalmok. A Sopronban 1836-ban felállított első gőzmalom nem bizonyult életképesnek. Széchenyi István kezdeményezésére épült meg 1842-ben a pesti József Hengermalom, amely elsőként alkalmazott malomkövek helyett acélhengereket. Az 1860-as, 1870-es években ezt alapítások egész sora követte: az 1867-1873 között alakult mintegy 170 részvénytársaság egyharmada malomipari vállalkozás volt. A legkorábbi alapítások java része hazai vállalkozók (elsősorban terménykereskedők) nevéhez fűződik. A magyarországi malomiparban - a közös vámterület nyújtotta lehetőségek ellenére - az osztrák vállalkozók sem versenyezhettek a hazaiakkal, éppen ellenkezőleg, a magyar tőkések kedvezőbb esélyekhez jutottak Ausztriában, mint az osztrákok. A malomalapítók később más ipari vállalkozásokban is részt vettek, sokszor az alapításokban is. Nagybirtokosokat azonban alig találunk a vállalkozók között. A malomtartási jogukat kihasználó nagybirtokosok gőzmalmai közel sem jutottak olyan szerephez, mint a termény-nagykereskedők által alapított városi malmok. A társasági formában működött vállalkozások szinte teljes egészében kiszorították a kisárutermelést. A nagymalmok túlnyomó része a fővárosban épült fel. Pest-Buda kedvező földrajzi fekvése, mint vasúti gócpont, ideális szállítási lehetőségeket biztosított. A fővárosi malmok rendelkezésére álltak a Duna olcsó vízi útjai, a gabona beszerzését pedig megkönnyítették az itt épült hatalmas gabonaraktárak és a gabonakereskedelemben egyre nagyobb szerephez jutó budapesti gabonatőzsde. 1867-re Pest a maga tíz gőzmalmával - amelyek összteljesítménye 1,52 millió mázsát tett ki - az egész birodalom liszttermelésének élére került. A magyar liszt a hazai búza magas sikértartalma és a pesti malmok kitűnő teljesítménye folytán keresetté vált birodalom-szerte és külföldön egyaránt. A magyar malmok hétféle lisztet őröltek a másutt szokásos négyféle helyett. Az 1860-as években Magyarország több lisztet exportált, mint Európa összes többi országa együttvéve. A hatalmas kapacitásúra berendezett pesti malmok 1869-ben már balkáni gabonát is feldolgoztak, amit vámmentesen hozhattak be. Az 1870-es években a világpiacon már egyre veszélyesebb versenytárssá vált az orosz és az amerikai liszt. Minneapolist ekkor kezdték „az Újvilág Budapestjének" nevezni. A magyar főváros azonban még nem veszítette el elsőbbségét, a termelés mennyisége nőtt, a technikai fejlődés sem állt meg. A gépesítés legjelentősebb lépéseként 3 DlÓSPATONVl Ildikó: Az élelmiszeripar fejlődése a kiéhezéstől a 20. század elejéig. L. www. chemonet.hu . (A letöltés ideje: 2006. május 2.)
