Pataki Józsefné: Gumiipari vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 21. Budapest, 2005)
MAGYAR RUGGYANTAÁRUGYÁR RT. (Z 570-575,1316-1317,1336-1337,1339-1343)
3. Societa Italiana Pirelli 4. Magyar Ruggyantaárugyár Rt. A vállalat részvényérdekeltséget szerzett a Dunlop Rubber Co. Ltd.-nél. Az egész világra kiterjedő kapcsolat a Dunlop konszernnel az autógumiabroncs-gyártásban különösen előnyösnek bizonyult. A világháború utáni infláció, a határok elzárása, a régi külföldi kapcsolatok elvesztése, a nyersanyagárak folyamatos ingadozása és az általános bizonytalanság nehéz feladat elé állította a vállalat vezetését. Négy éven belül a részvénytőkét összesen 894 millió koronával kellett emelni és az ekkoriban megjelent új adófajták (vagyonváltság, forgalmi adó) is súlyos terhet jelentett a cégnek. A válságból 1925-re sikerült kilábalnia az országnak és ezzel együtt az MRG-nek is. Ezután néhány éves kedvező konjunktúra következett. A Szabadalmi Osztály felfejlesztésével egy időben került sor - tekintettel a megnövekedett exportra - az Export Osztály újjászervezésére, és a külföldi exporthálózat kiépítésére. Többek közt ekkoriban, 1922-1923-ban jött létre megállapodás a londoni Cressal Ltd.-vel az Angliába exportált Cordatic-nneumatik forgalomba hozataláról. A vállalat legfontosabb export gyártmányai az alábbiak voltak: Lastex, Lactron, Gulliver és Pálma. Természetes, hogy nagy hatással volt a magyar vállalkozás egész munkájára a gumi világpiaci árának alakulása, amely 1925 és 1936 között csökkenő tendenciát mutatott. A gumiipari késztermékek árai 20-25%-kal csökkentek, és volt olyan árucikk, amit csak az önköltségi ár alatt lehetett eladni. Ismét időrendben haladva az alábbi üzleti események történtek: 1924-ben érdekeltséget vállaltak az Uzinele Chimice Romane romániai vállalatnál. Ez az összeköttetés azonban nem volt hosszú életű. 1925 óta részesedésük volt a Dorogi és Társa Gumigyár Rt.-ban. 1928-ban megalapították eladási szervezetükként az Emergé Kaucsuk Rt. -t, amely 1933-ban egyesült a Pálma Kaucsuk Rt.-vel. Új neve: Emergé és Pálma Kaucsuk Rt. lett. Ugyancsak 1928-ban az MRG megalapította Brassóban az S. A. pentru Industrie Elektrica si Chimica Fabrica de Cauciuc elnevezésű gyárát, amely hamarosan Románia jelentős ipari vállalkozásává vált. A Ruggyantaárugyár 1930-ban service-állomást létesített a Cordatic Rt.-nél annak érdekében, hogy a Clincherés SS-köpenyek helyes arányát az értékesítésen keresztül kialakítsa. Ugyanebben az évben Rotterdamban megalakult egy saját kereskedelmi vállalata is Interrub néven. A műszaki gumiáruk és gumitalpú vászoncipők gyártására hozták létre, de 1936-1937-ben már a gumiabroncsgyártást is felvette tevékenységi körébe, Cordatic Magyar Gumiabroncs Rt. elnevezéssel. Ez a gyár forgalmazta a budapesti vállalat termékeit is. 1932-ben a vállalat fuzionált a Dorogi és Társa Gumigyár Rt.-vel, érdekkörébe vonta az Aramit Kaucsuk Rt.-t, és megalakították az Emergé és Revére Fonal Kft.-t, amely a latexből készül gumifonalak („Lactron és Lastex") forgalomba hozatalát végezte. 1934- 35-ben létrehozták a Váci utcában működő Falus Kft.-t az MRG termékeinek népszerűsítésére. 1935- ben kartellszerződést kötöttek a nagytétényi Hungária Guttapercha és Gumiárugyár Rt.-vel. Ugyanekkor a vállalat megvette a Láng László Gumigyárat, nevét pedig ,^4ramit" Kaucsuk Kft.-re változtatták. Ennek üzemét a Magyar Ruggyantaárugyár Rt. újra megindította. Ugyancsak 1935 körül gyártási engedélyt adtak a Societé d'exploitation des Etablissement Lick & des Brevets Paramount cégnek az Ivry-sur-Seine-i vidéken. 1935-36 után a vállalat londoni képviselete a Technical Rubber Company Ltd. lett. 1936-ban az úgynevezett négyes szövetségből kilépett a Societa Italiana Pirelli cég. Az Emergé Revere pedig fuzionált a Lastex-Jarn és Lactron Thread Ltd. cégekkel. A nagy gazdasági világválság az MRG-t is megviselte, az export az 1929-es szintet csak 1936-ban érte el újra, ekkor a kivitel összege 2 259 963 pengő volt (a legjelentősebb exportcikknek a játékáruk számítottak, amelyeknek célállomása az USA volt). 1937-es év első felében pedig már 30 országba exportáltak, 2,5 millió pengő értékben. 1936-ban sikerült tíz évig húzódó tárgyalások után a székesfővárostól megvenniük az üzem közvetlen szomszédságában egy 5000 négyszögöles területet, ami az ekkoriban bevezetett, új termékek gyártásához volt szükséges. Egy év múlva került sor 450 000 pengős beruházással a vállalat új kultúrházának megépítésére. A vállalat fokozatos fejlődését elősegítette az is, hogy az alkalmazott diplomás műszaki vezetők száma 1920 és 1929 között ötről harmincötre emelkedett, valamint a gyár munkásainak száma is nőtt ez idő alatt, 546-ról 2430 főre. 1938 után nagy fejlődésen ment át a Keménygumi Osztály. 1938-ban eladták az albertfalvai telepet az Aramit Kaucsuk Kft.-nek, majd felszámolták a Tauril-Kautschuk GmbH céget. Az 1930-as évek végén, az üzleti sikerekek hatására a vállalat a leányvállalatoknál tőkeemelést hajtott végre, és 1937-ben elkészült a Magyar Ruggyantaárugyár Rt. és Érdekkörébe Tartozó Vállalatok Elismert Vállalati Nyugdíjpénztárának alapszabályzata is. A belső változások közé sorolható esemény, hogy 1940-ben létrejött az alkalmazottak jóléti alapja 500 000 pengő összeggel. 1939 és 1942 között került sor az ún. „505"-ös Osztály berendezésére, amely műanyagokat állított elő. Az újabb alapítások sorát 1939-ben a Magyar Vegyiművek Rt. néven Rákoskeresztúron felépített gyár vezette be, amelyet a Péti Nitrogénművek Rt.-vel együtt létesítettek. Hosszú idő óta állandó kapcsolatban volt a vállalat a Cordatic Magyar Gumiabroncs Rt.-vel is. 1941-ben a Kelet-európai Gumibizottság Rt. is az érdekköri vállalatok sorába lépett. Ezen kívül az Asbestos Vegyi- és Technikai Cikkek Gyára Rt., valamint az Emergé és Pálma Kaucsuk Rt.
