Pataki Józsefné: Gumiipari vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 21. Budapest, 2005)

BEVEZETÉS

GmbH felszámolása miatt, a gyár több mint 20%-os részvényét szerezte meg a zürichi Sirius AG, így a német tulajdon került többségbe. Ehhez járult az is, hogy 1941-ben - amikor Anglia megszakította diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal - a Dunlop átmenetileg kivonta tőkéjét az MRG-ből. A második világháború kitörését követően a kormány a hadászati szempontból fontos ipari vállalatokat - így az MRG-t is - hadiüzemekké nyilvánította, élükre katonai parancsnokokat állított (az MRG élén 1939-től Balázs Géza százados állt). A gumiipar tehát 1939-től - a gazdaság más ágazataihoz hasonlóan - egyre komolyabb termelési nehézségekkel küzdött a fellépő nyersanyag-ellátási gondok miatt, mivel mind a nyersgumit, mind a pamutot a tengerentúlról szerezték be. A háborús időszakban csak kb. 30-40 vagonnyi nyersanyaggal lehetett számolni, ezért azonnal leállították a játékgyártást, valamint a helyzethez mérten luxuscikknek számító fonal, padló, cipő, gyermeknadrág, pelenka és kerékpárnyereg termelését. Az akadozó nyersanyagellátás (kaucsuk) kiváltása érdekében új eljárások bevezetése vált szükségessé, például gumihulladék újrafelhasználása, vagy a mesterséges kaucsuk (műgumi) előállítása. Utóbbit először 1939-ben sikerült előállítani az MRG laboratóriumában. 1941 második felében kezdte meg működését a Magyar Vegyiművek Rt. részvényeinek kétharmada állami, egyharmada az MRG tulajdonában volt - de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, rövid időn belül le is állt. Magyarország német orientációjának megfelelően ötéves műszaki megállapodás jött létre a Semperit Oesterreichisch-Amerikanische Gummiwerke AG és az MRG között, amelynek értelmében a német eredetű műgumit a Cordatic Magyar Gumiabroncs Rt. dolgozta fel az MRG telephelyén és gépeivel. 1941 decemberében bejegyezték a Keleteurópai Gumibizottság Rt.-t, amely a műgumikeverék készítéséről gondoskodott. Részvényeinek 50%-a a Semperit tulajdonában volt, majd 1945 után ezeket az értékpapírokat a Szovjetunió vette át. A részvénytársaságot az államosítás után felszámolták. A háborús bizonytalanság - valamint az, hogy az állami megrendelések nagyságáról és időzítéséről nem értesítették a gumiipari vállalatokat - nemcsak pénzügyi problémákhoz vezetett, de gátolta a folyamatos termelést is. Mindenféle gazdasági megfontolást háttérbe szorítva helyezték át például - háborús termelési igényekre hivatkozva - a gépjárműabroncs-gyártást az MRG testvérvállalata, az Aramit Kaucsuk Kft. Albertfalván lévő üzemébe. 1944 elejétől a gyártási anyagok, az értékesebb felszerelések és nyersanyagok elhelyezéséről a vezetőség, valamint a gyár munkásai úgy próbáltak gondoskodni, hogy üzemen kívüli bérelt pincékben, raktárakban és üres telepeken tárolták azokat, a nyersanyag nagy részét pedig Nyergesújfalun egy selyemgyárban raktározták. A gyár 1944 decemberében, a front közeledtével leállt, csak egy kb. 30-40 főből álló gyári őrség tartózkodott a telephelyeken. A vállalat üzemeit nem érte bombatámadás, csak kisebb tűzesetek fordultak elő. A legnagyobb hazai gumiipari vállalat, az MRG számára 1945. január 14-én ért véget a háború. A gumiipart a harcok során milliárdos nagyságrendű kár érte, az összes gyár átlagos kapacitásvesztesége pedig 17,8%-os volt.

5 A Ruggyantaárugyárat érő ötvenmillió pengő értékűre becsült kárérték nem tekinthető magasnak, mivel az üzem bombatámadást nem, csak tüzérségi belövéseket szenvedett el. A Magyar Vegyiművek Rt. viszont (amely eredetileg műgumigyártásra alakult), a németek által elrendelt üzembénítás és az ostrom miatt rendkívül súlyos károkat szenvedett, így ott még 1946 közepére sem indult meg a termelés. 1945 után csak fokozatosan tudott újraindulni a gumigyártás. A továbbra is fennálló nyersanyaghiány (főleg szén és textil) és a technikai eszközök korszerűtlensége miatt a korábbi (háború előtti) termelési szintet nehezen lehetett teljesíteni. A korábban világhírű gumitermékek minősége így fokozatosan romlott.

6 A minőségromláshoz hozzájárult az is, hogy a kommunista párt gazdaságszervezési módszerei által megszabott, gyakran irreális, mennyiségközpontú vállalati termelési terveket és emberfeletti teljesítményt követelő normákat rendkívül nehéz volt teljesíteni. A gyáraknak egyszerűen nem állt módjukban minél jobb minőségű termékek minél szélesebb választékban történő előállítása. Csak szemléltetésképpen: bár a gumiiparban 1949-ben az előző évhez képest 132,2%-os volt az ipari termelés

7 (az 1938-as szintet pedig már 1947-ben meghaladta az MRG, más vegyiüzemekkel egyetemben), de ezzel párhuzamosan a selejt aránya 1952-re a gumiabroncsgyártás területén elérte a 21-26%-os szintet!

8 Ennek az is oka volt, hogy szinte kizárólag a pneumatikgyártás állt a figyelem középpontjában. Az MRG részvényeinek 22,7%-a 1945 augusztusától a potsdami tanácskozás döntése alapján mint hadizsákmány a Szovjetunióra szállt; ez az állapot csak évekkel később szűnt meg, amikor a volt német tulajdonú vállalatok ügyét államközi megállapodással rendezték. 1945-1946 fordulójától az alapvető gazdasági kérdésekben mindinkább a fentebb vázolt - végső soron tőkekisajátításra irányuló - kommunista gazdaságpolitika érvényesült, a kezdeti intenzív állami beavatkozás fokozatosan állami gazdaságirányítássá változott. Ezt mutatja, hogy 1947 októberében a bőr- és gumiiparban foglalkoztatott 10 000 fő 88%-a állami vállalatnál állt alkalmazásban.

9 1949-re befejeződött a gumiipar államosítása (az MRG 1949. december 20-ai hatállyal lett állami vállalat, az 1949. évi XX . törvény alapján). A gumiiparban dolgozó mun5 BEREND T.-RÁNKI, 1972.223. 6 A nyersanyaghiány pótlására az 1950-es években -a gyapothoz hasonlóan - próbálkoztak gumipitypang termesztésével is, sikertelenül. 7 RÁNKI, 1973. 186. 8 BERENDT., 1979. 115. 9 RÁNKI, 1973. 111.