Kisasszondy Éva: Az állami egyházügyi hivatal iratanyagának jegyzékei I. Kötet : Adattár (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 17. Budapest, 2005)
BEVEZETŐ
BEVEZETŐ I. A HIVATAL RÖVID TÖRTÉNETE, SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE ÉS TEVÉKENYSÉGE Az országgyűlés 1951. május 18-án fogadta el az 1951. évi 1. törvényt az Állami Egyházügyi Hivatal felállításáról, amelynek részletes végrehajtási szabályait a 110/1951. (V. 19.) MT. számú rendelet tartalmazta. Ezzel megvalósult a Magyar Dolgozók Pártja Titkársága által 1949 óta szorgalmazott terv: a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium egyházakkal kapcsolatos ügykörét megszüntették, helyette létrehoztak az egyházak állami ellenőrzésére egy önálló hivatalt, amelynek feladata az egyházakkal kapcsolatos munka irányítása. A törvény indoklása szerint az Alkotmánynak az állam és az egyház szétválasztásáról szóló rendelkezését a hivatal felállításával végrehajtják, az állami szervek és felekezetek együttműködésének biztosítása ezzel garantált, a közoktatásügy az oktatásra koncentrálhat. A Hivatal a Minisztertanács felügyelete alá tartozott, szervezetével és működésével kapcsolatos kiadásainak fedezéséről az állami költségvetés gondoskodott. Az ÁEH az egyházak feletti teljes körű adminisztratív felügyeleti jogot megkapta. Fő feladata az egyházak politikai befolyásolása, széles körű megfigyelése, ellenőrzése és korlátozása volt. Tevékenységének középpontjában állt az egyházakkal és a vallásfelekezetekkel kötött egyezmények és megállapodások végrehajtása, az állami támogatással kapcsolatos ügyek intézése, a megmaradt egyházi iskolák fenntartására államsegély folyósítása, az iskolai hitoktatás költségeinek biztosítása, az egyházi alapítványi és egyéb egyházi vagyonjogi ügyek intézése, az egyházakra vonatkozó jogszabályok előkészítése és azok végrehajtásának biztosítása, ellenőrzése. 1951. augusztusában az MDP úgy értékelte a Hivatal felállítását, hogy ezzel megteremtették azt az „állami operatív szervet, amely alkalmas a klérus tevékenységének hivatali ellenőrzésére és részben politikai irányítására". 1951. júliusában 39 dolgozója volt az ÁEH-nak, a szervezet létszáma általában 50 fő körül mozgott. A munkatársakat a pártközpontból, a vidéki pártszervezetekből és a minisztériumokból válogatták ki. A Hivatal élén az Elnökség állt, amely a hivatalvezetőt, a helyettesét, az elnökségi titkárt és az adminisztrátort foglalta magába. Az elnök közvetlen irányítása alá tartozott a személyzeti osztály, az ellenőrzési csoport, az egyházpolitikai osztály, a könyvelési csoport, az ügyviteli csoport, a budapesti előadó és a vidéki megbízottak. Később ez a szervezeti felépítés a feladatok bővülésével többször módosult, főként 1956 után, amikor a magyar egyházak nemzetközi tevékenysége megnőtt, és így részt vehettek különböző egyházi világszervezetek munkájában, természetesen az ÁEH szoros instrukcióival és ellenőrzésével a háttérben. A Hivatal a munkáját két irányban végezte: politikai szempontból mindig az aktuális párthatározatok végrehajtása volt a feladata, igazodva az adott egyházpolitikai irányvonalhoz. Az '50-es években például a protestánsoknál a „reakciós" alsópapsággal szembeni fellépés, a katolikusoknál az alsópapság szembeállítása a püspökökkel, később az egyházak „haladó erőivel" való politikai együttműködés és a reakció visszaszorítása volt az elsőrendű feladat. Adminisztratív szempontból a Hivatal irányította az egyházi kinevezéseket, kongrua ügyeket, nyugdíjazásokat, áthelyezéseket, „reakciós" papok felfüggesztését, előléptetéseket.
