Kisasszondy Éva: Az állami egyházügyi hivatal iratanyagának jegyzékei I. Kötet : Adattár (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 17. Budapest, 2005)

BEVEZETŐ

Az Állami Egyházügyi Hivatal megalakulásával egyidejűleg vidéken is megindult az egyházi szakigazgatási szervezet kiépítése. A megyei tanácsokhoz, valamint a fővárosi tanácshoz egy-egy egyházügyi előadót, míg a püspökségekre és a főpapi székhelyekre egyházügyi megbízottakat állítottak. Az állásokat fokozatosan töltötték be. Először a püspökségeket és főpapi székhelyeket látták el egyházügyi megbízottakkal, akik megbízható káderek voltak és közvetlenül az ÁEH-hoz tartoztak. Munkájukhoz minden pénzt és technikai eszközt megkaptak, gyakorlatilag korlátlan hatalommal rendelkeztek: a papok káderezése, a pásztorlevelek cenzúrázása is a feladataik közé tartozott. Az egyházügyi előadók megyei tanácsi státuszban álltak, közvetlen felügyelőjük a megyei tanács elnöke volt. Feladatuk az alsópapság körére terjedt ki, itt kellett érvényesíteni az állami célkitűzéseket: a begyűjtés, tszcs-szervezés, a békekölcsönjegyzés támogatása, propagálása, stb. A Kommunista Párt az 1951-1953 közötti időszakban az Állami Egyházügyi Hivatalon keresztül is a vallásosság teljes felszámolására törekedett, ezért minden eszközt felhasznált a hitoktatás akadályozására, a papok „átnevelésére", a korlátozott vallási élet politikai befolyásolására. Az 1953. július 4-én megalakult Nagy Imre kormány csak jelentéktelen mértékben enyhítette az egyházakra nehezedő nyomást. Az 1956-os forradalom elsöpörte az Állami Egyházügyi Hivatalt. Az 1956. december 29-én megjelenő 1956. évi 33. sz. tvr. megszüntette az ÁEH-t és feladatkörét a Művelődésügyi Minisztérium hatáskörébe utalta. A szerv neve Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatala lett, azaz nem főosztályként, hanem lényegesen nagyobb önállósággal rendelkező Hivatalként a művelődésügyi tárca felügyelete alá rendelték. Létszámát 25 főre csökkentették. Munkáját közvetlenül a miniszter irányította. A megyei tanácsoknál megszűnt az egyházügyi főelőadói státusz, feladatukat a művelődésügyi osztályok vezetői vették át. A püspökségeken lévő megbízottak státuszát 1956. decemberében megszüntették. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1045/1957. (IV. 25.) számú határozata rendelkezett a Művelődésügyi Minisztérium ügyköréről, melyben a Hivatal feladatául „az állam és az egyház közötti egyezményekből folyó jogok és kötelességek gyakorlását, az egyházi kinevezésekhez és egyházi törvények megalkotásához való hozzájárulást, az egyházak külföldi kapcsolatainak koordinálását, az egyházakkal kapcsolatos pénzügyi kötelezettségek teljesítését" jelölte meg. A Hivatalt továbbra is elnök vezette, akit a művelődésügyi miniszter nevezett ki. Az elnöknek alárendelten működött a titkárság, a pénzügyi osztály és az elnökhelyettes, aki közvetlenül irányította az elvi-politikai osztályt, a propaganda ügyintézőt és az igazgatási ügyintézőt. Az elvi-politikai osztály két csoportra oszlott: a katolikus és a protestáns csoportra, ezek irányították a megyei egyházügyi előadók munkáját. Az új szervezeti felállás ellen már kezdettől fogva tiltakozott a Hivatal. Horváth János elnök 1957. március l-jén előterjesztést készített az MSZMP Intéző Bizottságához, melyben hangsúlyozta, hogy „az ellenforradalom napjaiban és utána előtérbe kerültek az ellenséges erők" ezért négy egyházmegyében újra miniszteri biztosokat állítottak, majd minden püspökségben ugyancsak visszaállították az egyházmegyei főelőadói státuszokat. A Hivatal elnöke politikai és adminisztratív okokra hivatkozva folyamatosan sürgette az önállóság visszaállítását. Többször hangsúlyozta, hogy nem illik bele az egyházi ügyek intézése a Művelődésügyi Minisztérium feladataiba, mert így nehézkessé, bürokratikussá vált az ügymenet. A nemzetközi egyházi szervezetek — főleg a Vatikán — szocialista országok elleni tevékenységének ellensúlyozására országos szerv működése szükséges, amely tanulmányozza ezek működését, és javaslatot dolgoz ki az egyházpolitikai módszerekre és konkrét akciókra. Utalt arra is, hogy a többi szocialista országban az egyházügyekkel foglalkozó szerv a Minisztertanács mellett működik, illetve a felügyelete alatt áll. Az 1958-59-es években az MSZMP vezető politikusai meghatározták az állam és az egyházak közötti kapcsolat irányvonalát és kijelölték a vallásos világnézet elleni eszmei harc útját. E célból három