Kisasszondy Éva: Az állami egyházügyi hivatal iratanyagának jegyzékei I. Kötet : Adattár (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 17. Budapest, 2005)
BEVEZETŐ
lényeges egyházpolitikai párthatározat született: az 1958. június 10-i, az 1959. május 12-i és az 1960. március 1-jei PB határozat. Ezek kimondták, hogy az állam és a különböző egyházak együttműködése lehetséges és szükséges, kivéve az egyházi reakcióval való kompromisszumot. Hangsúlyozták, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal fő feladata az, hogy az egyházakkal való politikai együttműködést a saját hatáskörében biztosítsa és e téren maximálisan segítse a pártbizottságok és tömegszervezetek munkáját. Feladata továbbá, hogy az egyházi reakció tevékenységét visszaszorítsa és ebbe a harcba bevonja az egyház haladó erőit is. A határozatok tulajdonképpen meghatározták az ÁEH további működését egészen 1989-ig. A Politikai Bizottság 1959. május 12-i határozata alapján az 1959. évi 25. számú tvr.-el létrejött az ismét önálló, a Minisztertanács mellett működő országos főhatóságú szerv, az Állami Egyházügyi Hivatal. Az 1959. évi 25. számú törvényerejű rendelet és a 36/1959. (VI. 2.) Korm. sz. rendelet szabta meg a Hivatal feladatkörét, melyek a következők voltak: - az egyházakkal és vallásfelekezetekkel kötött egyezmények és megállapodások végrehajtása, - az egyházak és vallásfelekezetek állami támogatásával kapcsolatos személyi és dologi ügyek intézése, - a mentesített egyházi és vallásfelekezeti általános gimnáziumok fenntartására szolgáló személyi és dologi államsegélyek folyósítása, - az iskolai hitoktatásra biztosított költségvetési hitelek felosztása és felhasználásuk ellenőrzése, - egyházi alapítványi és egyéb egyházi vagyonjogi ügyek intézése, - az egyházi vonatkozású jogszabályok előkészítése és azok végrehajtásának biztosítása, - a lelkiismereti szabadsággal és a vallás szabad gyakorlásának biztosításával összefüggő kérdések intézése, az egyházi funkciók zavartalan menetének biztosítása, - a Minisztertanács által az egyházak ügyeiben tett intézkedések végrehajtása és annak ellenőrzése. A Hivatal elnöki tisztségét a megalakuláskor Kossá István, 1952-től Horváth János, 1959-től Olt Károly, 1961-től Prantner József töltötte be. 1971-ben foglalta el az elnöki széket Miklós Imre, aki a Hivatal megalakulásától egészen 1989-ig szolgálta a párt és az állam egyházpolitikáját, és a megszűnés előtt pár hónappal ment nyugdíjba. Az ÁEH utolsó vezetője 1989-ben Sarkadi Nagy Barna volt, aki elnökhelyettesi rangban töltötte be ezt a tisztséget. 1961-re készült el a Hivatal szervezeti és működési szabályzata, valamint ügyrendje. Ekkor 47 fő dolgozott a szervezetben, melyből kimondottan politikai munkát 19-en végeztek, a többiek adminisztratív és kisegítő munkakört töltöttek be. A következő szervezeti egységeket alakították ki: Titkárság, Katolikus Főosztály, Protestáns és más Felekezetek Főosztálya, Pénzügyi és Igazgatási Osztály. Tulajdonképpen ez a szervezeti felépítés kisebbnagyobb változtatások mellett 1989-ig megmaradt. (Két jelentős csoport jött még létre: a külügyi illetve nemzetközi és az elvi elemző.) Az utolsó szervezeti és működési szabályzat 1988 márciusában készült. A dolgozók száma ekkor 44 fő volt. (Elnök, két elnökhelyettes, Titkárság, Katolikus Főosztály, Protestáns Főosztály, Pénzügyi Osztály, Tájékoztatási Osztály és a területfelelősök). A Hivatal élén az államtitkári rangú elnök állt, aki — mint országos hatáskörű állami szerv vezetője — a vonatkozó jogszabályok keretei között egyszemélyi felelős volt. Hatásköre a következőkre terjedt ki: - részt vett a párt és a kormány egyházpolitikájának kialakításában, - közreműködött az egyházpolitika és a kapcsolódó politikai területek összehangolásában, - meghatározta a konkrét egyházpolitikai célkitűzéseket és gondoskodott az ezeket megvalósító politikai és igazgatási tevékenység összehangolt irányításáról és ellenőrzéséről.
