Németh Kálmánné: Az államosíítás előtt működött villamosenergia- ipari és áram- szolgáltató vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 16. Budapest, 2005)

Bevezetés - a magyarországi villamosenergia-ipar rövid története

BEVEZETÉS A magyarországi villamosenergia-ipar rövid története A 19. század második felében új, tudományos és technikai vívmányok forradalmasították az ipart. A nagyszerű eredmények hatásaként megszületett az energiatermelés és felhasználás új ágazata, a villamosenergia-ipar. Születési dátumát a technikatörténeti irodalom 1867-re teszi, amikor Siemens és Wheatstone egymástól függetlenül megalkották az első dinamógépet, az elektromos áram termelésének gyakorlati eszközét. A történeti hűséghez hozzátartozik, hogy Jedlik Ányos már 1852-ben készített egy dinamót és 1861-ben világosan kifejtette működési elvét is, azonban ez a találmány a laboratórium falai között maradt és feledésbe merült. Ennek ellenére a magyar ipar találmányaival az elektrotechnikai ipar némelyik ágában vezető szerepet játszott és az 1880-as évektől, a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár három kiváló mérnöke, Zipernovszky Károly, Déri Miksa, és Bláthy Ottó révén világhírű lett. Az általuk készített és az 1885-ös budapesti kiállításon bemutatott transzformátor oldotta meg az elektromos áram szállításának problémáját. A transzformátorhoz kapcsolódó villamosenergia-elosztói és átviteli rendszer nyitotta meg a lehetőséget az ipar és a háztartások olcsó világítással és hajtóerővel való ellátására, a villamosított vasutak fejlődésére és általában a villamos energia nagy volumenű kihasználására. Az első közvilágítást szolgáló áramfejlesztő telepet 1884-ben, Temesvárott helyezték üzembe. Ekkor még e célra nagyfeszültségű egyenáramot használtak fel. Temesvár volt a világ első városa - megelőzve Londont, Párizst, Berlint, Budapestet - ahol bevezették a villamos energiával működő közvilágítást. Budapest közcélú villamosítására 1893-ban került sor. Azonban a nagyobb arányú villamosenergia-termelés csak az 1890-es években indult meg hazánkban. 1890-ig mindössze két elektromos centrálét helyeztek üzembe (a már említett temesvárit, illetve 1888-ban Mátészalkán). 1890 és 1895 között 21, 1900-ig további 20 erőmű-telep épült. 1900-ig tehát 43 villamosenergia-termelő központ létesült az országban, melyek összteljesítménye - 1898-as adat szerint - meghaladta a 36,5 millió kilowattot. A külföldi tőke - mint az ipar egyéb területein - jelentősen részesedett a magyarországi elektromos energia-termelésben és a világítással összefüggő gázgyártásban. Egy-egy város gázszükségletét fedező gázgyárak a vállalkozó és az adott város között kötött szerződés alapján működtek. E szerződések alapján, a városok a gázgyártás jogát rendszerint több évtizedre a vállalkozónak adományozták. Az esetek túlnyomó többségében a vállalatok nemcsak a gázgyártás, hanem a világításszolgáltatás monopóliumát is megkapták. így az osztrák nagytőke,