Németh Kálmánné: Az államosíítás előtt működött villamosenergia- ipari és áram- szolgáltató vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 16. Budapest, 2005)

Bevezetés - a magyarországi villamosenergia-ipar rövid története

A fenti táblázatban bemutatott fejlődésben jelentős szerepet játszottak a villamosenergiafejlesztő teleppel rendelkező nagy szénbánya-vállalatok, melyek az 1920-as évek közepén bekapcsolódtak az energiaellátásba. A sort a Salgótarjáni Kőszénbánya nyitotta meg: 1925-ben határozta el a centrálék körüli területek villamosítását. Elsőként Lábatlanig építette ki a távvezetéket, majd - további távvezetéképítések után - megvették a konkurens Központi Gáz és Villamossági Rt. részvényeit, mivel az energiaszolgáltatást fő üzletágukká kívánták emelni. 1929-ig 60 millió pengőt fektetett be a Salgótarjáni Kőszénbánya villamos centrálék és vezetékek építésébe. Három centráléjuk révén kb. 500 000 fogyasztót láttak el árammal. 1930 elején svájci tőke bevonásával létrehozták a Hungária Villamossági Részvénytársaságot, mely az Alföld villamosítását tűzte ki céljául (részletesen ld. a fond bevezetőjét). A konkurens bányavállalat, a Magyar Kőszénbánya Rt. célja a Budapest áramellátásának biztosítására felépítendő centrálé üzemeltetéséhez szükséges szén szállítási jogának megszerzése volt. Ez az óriásinak ígérkező üzlet a Salgótarjáni Kőszénbánya vezetőségét is mozgásba hozta. Ádáz és gyakran tisztességtelen eszközökkel folytatott harc indult meg a két nagyvállalat között az angol kölcsönnel, állami érdekeltséggel létesítendő centrálé szénellátásáért. A harc 1927 nyarán dőlt el, és a tatabányai szénmedencére épülő Bánhidai Erőmű a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. érdekeltségi köréhez kapcsolódott. Az erőmű kezelésére és a Dunántúl villamosítási programjának végrehajtására hozták létre 1930-ban a Magyar Dunántúli Villamossági Részvénytársaságot (részletesen ld. a fond bevezetőjét). A szénbányákra épülő erőművek térhódítását mutatja, hogy 1929-ben már 9 ilyen működött, melyek 379 várost és községet láttak el árammal és a kiépített távvezeték kétharmad részét tartották saját üzemükben. Az 1929-től jelentkező gazdasági világválság a villamosenergia-termelést nem érintette, ez az iparág ebben az időszakban is határozott növekedést mutatott. Míg 1929-ben 761, addig 1933ban már 999 község és város kapott villanyáramot. A jelenség okát jól megvilágítja a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank egyik belső memoranduma. A hazánkban bányászható nagymennyiségű barnaszén közvetlen fűtési célra nem alkalmas, villamosenergia-termelésre viszont jó és olcsó. „Az áramszolgáltatási üzlet - írja a memorandum - Magyarországon előnyösen különbözik a más országokban létrejövő hasonló üzletektől" általában „concessiós alapon történik és a szerződések legalább 25 ül. 30 évre köttetnek a városokkal és községekkel, legkisebb időtartamuk 10 év. Az esetek legtöbbjében az áramot nagyban átvevő ül. községek egy oly mértékű minimális fogyasztásra kötelezik magukat, amely elegendő arra, hogy a vállalkozó által eszközölt befektetések kamatostól törlesztes-