Németh Kálmánné: Az államosíítás előtt működött villamosenergia- ipari és áram- szolgáltató vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 16. Budapest, 2005)

Bevezetés - a magyarországi villamosenergia-ipar rövid története

senek. így az üzlet tulajdonképpen egy burkolt városi és községi kölcsönügylet (...) Ezeken az alapokon van a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. villamosítási üzlete is lefektetve. " Az áramszolgáltatás a monopolszerveződés tipikus területe. Az áramfejlesztő telep és az elosztó vezetékhálózat kiépítése nagy tőkeigényű vállalkozások. Ebben az ágazatban a nagyvállalatoknak hamar lehetőségük nyílt arra, hogy magukba olvasszák a kisebbeket és ez rohamos koncentrációhoz vezetett: 1929-re a villamosított helységek energiaszükségletének 84,4%-át négy magán és két közületi vállalat biztosította: a Magyar Általános Kőszénbánya Rt., a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., a Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok számára nevű tröszt, az Első Dunagőzhajózási Társaság, valamint a Budapesti Elektromos Művek és Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. Két nagybank osztozkodott ezen a területen: a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. és a Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok számára a Magyar Általános Hitelbankkal alkotott trösztöt, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt és a hozzá tartozó Hungária Villamossági Rt. a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank érdekeltsége volt. Az 1929-1933. évi gazdasági válság alatt, amikor a kisebb energiatermelő magánvállalatok, sőt a kisebb városok energiatermelő üzemei is nehezebben tudtak boldogulni, a Tröszt és a Hungária siettek segítségükre. A kis vállalatok telepeinek hálózatát ők terjesztették ki távolabbi vidékekre, ennek következtében beékelődtek a termelőtelepek és a fogyasztók közé, s így újabb jelentős nyereséghez jutottak. A villamosenergia-ipar tehát a válság évei alatt is fejlődött. Ez a fejlődés azonban ekkor is viszonylagos volt: a nagyvállatok ugyan korszerűbb, gazdaságosabban működő, nagyobb kapacitású berendezéseket építettek telepeikre és egyre több településen égett a villany, a nehéz megélhetési viszonyok miatt a lakosság energia fogyasztása állandóan csökkent. A válság sietette a termelési költséget csökkentő villamosítás minél szélesebb körű alkalmazását az iparban. Fontos feladat volt a közlekedés villamosításának megindítása is. Mindezek megvalósításához elkerülhetetlenné vált az országos jelentőségű villamos-telepek és az országos nagyfeszültségű hálózat kiépítése. Ezek a nagyszabású tervek azonban a 30-as években csak részben valósulhattak meg. A villamosenergia-termeléssel szorosan összefüggő villamosítás üteme az évtized második felében egyre inkább lelassult. Míg 1929 és 1933 között a községek 7,1 % - át villamosították (221 település), 1933 és 1938 között már csak 6.5 % - át (180 község). Ebben az időszakban ugyanis főként az egymástól távol eső falvak villamosítása került napirendre. A nagyobb távolság nagyobb beruházást igényelt, a falvak kicsinysége viszont kisebb fogyasztást ígért. Mindezekből következik a kisebb profit és a vállalkozók vonakodása a fejlesztésektől. Az