Nyulásziné Straub Éva: Magyar Országos Levéltár 1526 utáni gyűjtemény : Repertórium : Második, bővített kiadás (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 15. Budapest, 2003)
Kossuth levéltár (R 90-R 125, 288)
R220 WORCELL STANISLAW 1854-1856 és én. 1/3 r. e. = 0,01 ifm. Worcell Stanislaw gróf, lengyel emigráns a lengyel demokrata párt Párizsban megjelent „Demokrata Polski" c. lapjának szerkesztője volt. Irathagyatékában van Kossuth Lajosnak több sk. levele, és egy lengyel nyelvű fogalmazvány Szerbia történetéről, térképvázlattal. Növedéki naplószám: 1896:6. R221 WYSOCKI JOZEF TÁBORNOK 1849-1852 1/3 r. e. = 0,06 ifm. Wysocki Jozef, lengyel tábornok 1848 novemberében jött Magyarországra mint egy Krakkóban szervezett önkéntes lengyel légió parancsnoka. Iratai a légió vezetésével kapcsolatban keletkeztek (Dembinski, Kossuth, Mészáros Lázár és hadsereg főparancsnokságok rendeletei; napiparancsok, beosztott tisztjeinek jelentései; kinevezések; a légió szervezetét illető javaslatok, a légió különféle ügyeivel kapcsolatos iratok; néhány 1849 utáni levél, a Wysocki emlékirata Kossuthhoz). Növedéki naplószámok: 1896:6, 1907:28, 1917:30. R224 A MÚZEUMI TÖRZSANYAG MARADVÁNYA 1532-1905 34 r. e. (16 doboz + 13 kötet + 5 téka) = 7,46 ifm. Az Országos Levéltárban 1965-1971 között végbement a Múzeumi Törzsanyagnak régen tervbe vett tárgyi átrendezése, ún.„robbantása". Az 1965-ben 45 iratfolyóméter terjedelmű Törzsanyagból eredeti helyén csak 6,50 iratfolyóméter terjedelmű irat maradt (1,5 iratfolyóméter pedig régi és új segédlet). A Törzsanyag történetének és átrendezésének rövid összefoglalása: A Törzsanyag kialakulása a Magyar Nemzeti Múzeumban: Az 1802-ben alapított Magyar Nemzeti Múzeum levéltári iratainak legnagyobb részét az ún. Hazai iratok tették ki. 1876-ben ezt két fő részre osztották: Törzsanyagra és a családi letétekre. A Törzsanyag a Múzeum tulajdona volt, vásárolt és ajándékba kapott iratait saját elgondolása alapján rendezte. Mai rendezési elveink szerint érthetetlennek látszó módon a bekerült szerves egységeket — kisebb családi és hatósági fondokat, fondtöredékeket, — vagy tárgyi alapon összefüggő gyűjteményeket nem tartotta egyben, hanem anyagukat évekre bontva beosztotta a Törzsanyag elnevezésű időrendi sorozatába. 1882, a Múzeum Levéltári Osztályának megalakulása előtt az egy-egy év iratait tartalmazó palliumokra rávezették a beadó (eladó, ajándékozó) nevét és a beérkezés keltét. 1882 után új növedéki naplót nyitottak (rovatai egy-egy éven belül: tételszám, beérkezés kelte, beadó neve; ajándék vagy vételár; az anyagnak néhány szavas vagy részletesebb, olykor darabszintű leírása, utóbbi esetben mindig az iratkibocsátók, nem a fondképzők szerint). Minden iratra és palliumra rátették a Múzeumi Levéltár pecsétjét, amelyben benne volt a növedéki naplószám is: évszám és tételszám (pl.: 1910:11). Ennek köszönhető, hogy az évekre szétszórt összetartozó iratokat később a beadók neve és a beadás kelte, majd a növedéki naplószám alapján helyre lehetett állítani. 1882-1895 között már vezették az új növedéki naplót, de még csak a beadó nevét és a keltét írták rá a palliumokra; 1965 után az Országos Levéltárban történt átrendezéskor ezekre az iratokra és palliumokra is rákerült, piros tintával, a növedéki naplószám. A Törzsanyag merev időrendjét, az összetartozó forrásanyag szétszakítottságát a Levéltári Osztály vezetői és munkatársai, jó nevű történészek, nem tekintették végleges megoldásnak. Tervük, hogy minden egyes irathoz külön regeszta készüljön, munkaerőhiány folytán sohasem volt megvalósítható, de egymagában, az iratok rendezése nélkül nem is lett volna célravezető. Ezért a rendezés módszeréhez folyamodtak, s 1876-1904 között tárgyi alapon és a kor történeti érdeklődésének megfelelően, különféle csoportokat alakítottak ki a Törzsanyagból: ld. Városi és kamarai iratok (ma:
