Sipos Antalné: Az államosítás előtt működött textil-, szőrme- és bőripari vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 14. Budapest, 2004)

Bevezetés

A vállalkozók egyre inkább felismerték, hogy a nyomóipar önmagában nem életképes, szüksége van a fonodák és szövödék termékeire. Az 1920-as években a textilgyárak vertikális üzemek kialakítására törekedtek. Ez történt a nagy múltú Goldberger gyárban. Az újonnan alapított vállalatokat már kezdettől vertikális felépítésűnek tervezték, mint például a Kispesti Textilgyárat. A fonó-, szövő- és más új gépek többségét kiselejtezetten vásárolták, de a külföldi érdekeltségű vállalatok, mint például a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár Rt. a legújabb és legmodernebb berendezéseket is megszerezték. A fonó- és szövőipar kibontakozása megmutatkozott abban is, hogy amikor az 1930-as évek elején a kartonnyomó-iparban túltermelési válság mutatkozott (a textiliparnak egyedül ezt az ágát érintette a válság), a veszteségeket azoknak a fonó- és szövőüzemeknek a haszna pótolta, amelyeket a '20-as években rendeztek be, és amelyek addigra már megerősödtek 1920—1922-ben 43 új gyárat alapítottak, és 14 üzemet bővítettek jelentős mértékben. A legnagyobb létesítmények közé tartozott a Goldberger gyár angol kölcsönnel végrehajtott üzembővítése: létrehozták az új kelenföldi fonó- és szövőgyárat 20 ezer orsó és 1300 szövőszék kapacitással. A Magyar Pamutipar Rt. a befektetett töke kétszeresére emelésével a gyár kapacitását 50 ezer fonóorsóra és 1000 szövőszékre, ezzel az első helyre emelte. Az 1920-as évek textilipari alapítási hulláma az egész magyar gyáripar beruházásainak egyharmadát tette ki. A két világháború között ötszörösére nőtt a textilipari munkáslétszám, a termelés pedig 1938-ban négyszer akkora volt, mint a háború előtt. A textilipar a belföldi igények teljes kielégítésére alkalmassá vált, gyakorlatilag megszűnt a textilimport, a termékek külföldre is eljutottak. A legnagyobb gyárak - Goldberger Sám. F. és Fiai Rt., Magyar Pamutipar Rt., Kispesti Textilgyár Rt. - termékei betörtek a nyugat-európai piacokra is. 1939-ben az iparág 80 000 munkást foglalkoztatott. Míg az első világháború előtt a hazai gyártás a piaci szükségletnek mindössze 13 %-át elégítette ki, a '20-as években már a piac felosztására szövetkeztek a textilgyárak. Számos kartell alakult: 1926-ban fonókartell és nyersárukartell, 1937-ben pamutkartell, műselyemkartell, vigonykartell, 1926-ban és 1937-ben nyomókartell. Minden jelentősebb textilgyár külföldön keresett, és talált piacot termékeinek. Az export fokozását a szükség diktálta, de a termékek eladhatósága az ipar küzdelmének, szorgalmának volt köszönhető. Goldberger Leó, a legnagyobb gyár tulajdonosa találóan fogalmazott a Textil Ipar c. lap 1939. december 15-i számában, „A textilipar világháború utáni fejlődése" c. cikkében: „A trianoni Magyarország legnagyobb értéket előállító és legéletképesebb ága a textilipar." Nem a háború után született meg - írja - de korábban nem bontakozhatott ki, mert „féltékeny ellenkezést váltott ki a monarchia túl hatalmas második felének politikájában." A textiliparral nem szerves kapcsolatban, de időben szinte párhuzamosan zajlott le a szőrmeipar fellendülése, és hasonló volt a fellendülés motivációja is. A magyar szőrmeipar számára nem Ausztria, hanem Németország jelentette a félelmetes versenytársat. Az első világháború előtt Lipcse volt a legnagyobb szőrmecentrum. Közvetlenül vagy Londonon át vásárolta fel a nyersbőröket, és adta el a szőrmét. Az egész orosz szőrmekivitel 80 %-a Lipcsén keresztül bonyolódott le. Az Egyesült Államok szükségletének jelentős részét is Lipcse elégítette ki. Kedvező fekvésénél és nagy tradícióinál fogva versenytárs nélküli kikészítőipart fejlesztett ki. 1914-ben 300 szücsárugyár működött Németországban. Az 1900-as években a német szőrmeipar számára Magyarország még csak nyersanyagtermelőnek és készáru felvevőnek számított. Kikészítés szempontjából nem volt jelentősége, mivel a báránybőröket jórészt külföldön adta el, a nemes prémeket pedig nem közvetlen forrásból szerezte be, hanem a bécsi vagy lipcsei közvetítő kereskedelem útján. Szücsáru kikészítésével gyárszerűen 14 üzem foglalkozott, 9 a fővárosban, családi vállalkozásként. A kikészítés sem jelentett ekkor még gépi megmunkálást, inkább csak kézi erővel végzett konfekcionálást. A termelés 89 %-át a hazai piac vette fel, 10 %-át Ausztria, 1,3 % ment exportra, miközben a hazai szükséglet nagyobb részét importból elégítette ki. A szőrmeipar akkor lett komoly, közgazdasági szempontból fontos iparág a báránybőrből készült szőrme előállításával, amikor az első világháború után a nemes szőrme a legyőzött államokban megfizethetetlenné vált, s ez ráterelte a figyelmet a juh- és báránybőrre, amely szőrme előállítására kiválóan alkalmas. Az autonóm vámtarifa életbelépése is kedvezően hatott. Magyarországon fejlődött ki elsőként a báránybőr-nemesítő ipar, és termékei iránt a nyugat-európai, 1929—1930 körül a tengerentúli országok is érdeklődtek. A Panofix megjelenése világhírűvé tette a magyar szőrmekészítményeket. Az 1930-as években a német szőrmeipar hanyatlott. Az Egyesült Államokba való kivitel minimálisra csökkent. Anglia magas védővámokat állított fel, és több más ország is magas vámokkal vagy luxusadóval védekezett a német import ellen. A válság így a magyar szőrmeipar számára is konjunktúrát eredményezett. A termelés menynyisége nőtt - bár értéke csökkent a világpiaci nyersbőrárak csökkenése miatt - az export megsokszorozódott. Kedvezett a magyar szőrmének a nemes szőrme és a nemesített báránybőr közötti nagy árkülönbség kiegyenlítődése is. A nemesítési eljárások tökéletesedésével az ilyen áruk értéke megközelítette a nemes prémekét. A magyar szőrme, főleg a Panofix termékek eljutottak a világ minden részébe. A báránybőr-nemesítő ipar által termelt és forgalomba hozott áruk értéke 1933-ban 15-16 millió pengőt tett ki, amely 70-80 %-ban nemes devizájú országokba került. Az 1910-es, 1920-as években a bőrgyártás is nagy változásokon ment keresztül. Változatosabb, sokoldalúbb lett a bőr alkalmazása. A századfordulón a növényi cserzésnek a hordócserzési eljárásokkal való korszerűsítése,