Sipos Antalné: Az államosítás előtt működött textil-, szőrme- és bőripari vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 14. Budapest, 2004)

Bevezetés

később az ásványi cserzés bevezetése hozott forradalmi változást. A krómcserzésü boksz- és lakkbőrök és a zsíros felsőbőrök a két világháború között a magyar gyáripar jelentős kiviteli termékeivé váltak. A bőr felhasználását illetően pedig a gépek fokozottabb alkalmazása, az autóipar nagymérvű fejlődése, a modern ruházkodás újfajta bőrök gyártását tette szükségessé. Korábban csak durva talpbőröket gyártottak, újabban felsőbőröket is, és egyéb, cipőkhöz való bőröket finom kivitelben. Gyártottak a mezőgazdasági és a gyáripar részére növényi és ásványi cserzésü bőrszíjakat, varró- és kötőszíjakat, a textilipar részére verőszíjakat, a díszmüárusok részére díszműbőröket, könyvkötő- és bőröndös bőröket, lószerszámok részére barna és színes blank-bőröket, a ruházat részére kabát- és kesztyűbőröket, az autóipar részére autóülések bevonására szolgáló bőröket. Magyarországon az 1930-as években 35 bőrgyár működött, átlag évi 7 ezer tonna talpbőrt és 3 ezer tonna felsőbőrt állítottak elő. A 80 cipőgyár és számos cipőüzem évente átlag 4-5 millió pár cipőt gyártott 10 gyár mezőgazdasági és ipari gépszíjakat és műszaki bőrárut állított elő. A bőripar termékei is fontos szerepet játszottak a külkereskedelemben a két háború között. A könnyűipari ágak két évtizedes fejlődési vonala a hadigazdálkodás periódusában megtört, a gyors növekedést általában súlyos visszaesés váltotta fel. A textilipar visszaesését elsősorban a nyersanyaghiány okozta. 1941-től erőfeszítéseket tettek a hazai műanyagbázis megteremtésére, és több gyár megkezdte a textilhulladék, lenmag, szalma, lenkóc hasznosítását. A műszáltermelés a háború előtti pamuttermelésnek mindössze egy nyolcadát tette ki. Az időközben elavult géppark felújítására, modernizálására nem is gondolhattak. A hadikonjunktúra ezúttal csak az ún. háborús nyerészkedésnek kedvezett. Az export megnehezedett, a belföldi piac felvevőképessége óriási mértékben megnőtt, a vállalatok nyeresége nagyobb lett, ezt a nyereséget azonban nem voltak képesek technikai fejlesztésekre fordítani. A háború alatt a textil-, szőrme- és bőrgyárak is nagyon sok kárt szenvedtek, a géppark súlyosan megrongálódott. A munka csökkent kapacitással indult újra. Több üzem az 1944. évi kiürítéssel elveszítette nyersanyag- és árukészleteit. A háborús károkat viszonylag hamar helyreállították, de a nyersanyaghiány csaknem teljesen megbénította a termelést. A belföldi utánpótlással az üzemek foglalkoztatását csekély mértékben tudták biztosítani. A gyárak kapacitásukat a Szovjetunióból behozott nyersanyag bérmunkában való feldolgozásával használták ki. Még 1946 első felében is csak a szomszédos keleti országokból importálhattak nyersanyagot, amellyel a gyárak 30 %-os kihasználást értek el. 1946 végén már tengerentúli nyersanyag behozatalra is lehetőség nyílt, az üzemek mégis főleg külföldi bérmunkaalapon vállalt munkával biztosították üzemük foglalkoztatását, mivel tőke és készletek nélkül nem vásárolhattak jelentékenyebb mennyiségű nyersanyagot saját számláikra, saját készáruval kompenzálva. Azok az országok, amelyek kisebb mértékű háborús veszteségeket szenvedtek, kihasználták előnyüket, és legyőzhetetlen konkurenciát jelentettek a világpiacon. A háborús viszonyok között a magyar és a német újítások, szabadalmak nem élveztek védelmet, és jó néhány jellegzetes és világhírű magyar márkát, mint pl. a Goldberger gyárban előállított Parisette és a Pannónia Báránybőr-nemesítő és Kereskedelmi Rt.-nél gyártott Panofix, Amerikában is gyártottak a szabadalom megvásárlása nélkül. 1948. márciusban a textil-, szőrme- és bőrgyárakat államosították, és szakmák szerint szervezték újjá az ipart. A textilgyárak irányítására megalakult a Textilipari Igazgatóság. Ennek osztályai hamarosan önállósultak: 1948ban megalakult a Budapesti és a Dunántúli Pamutipari Központ és a Fonóipari Központ. A Goldberger és a Kispesti Textilgyár megtartotta önállóságát, a Budapesti Pamutipari Központ gerincét a Magyar Pamutipar alkotta. Hozzácsatolták a Magyar Textilipar szövödéjét és kikészítőjét, a Magyar Vigogne Fonót és néhány kisebb szövődét. 1950-ben a Központ megszűnt, a textilipari vállalatok a Könnyűipari Minisztérium Pamutipari Igazgatóságának irányítása alá kerültek. 1963-ban ezt is megszüntették, és megalapították a Pamutnyomó-ipari Vállalatot, amely közvetlenül a Könnyűipari Minisztérium irányítása alá tartozott. A kender- és lenipar vállalatai 1948 közepéig a Textilipari Igazgatósághoz tartoztak, majd létrejött a Kender-, Lenipari Központ, 1949. szeptembertől pedig a Könnyűipari Minisztérium Len- és Kenderipari Igazgatósága. 1963-ban megalakult a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat, majd 1987-ben a Hungarohemp Magyar Kenderipari Tröszt, amely a rendszerváltásig fennállt. Hasonlóképpen alakították ki a bőr- és szőrmeipar állami irányítását is: 1948 tavaszán Bőripari Igazgatóság, ill. Szőrmeipari Igazgatóság alakult, 1948 augusztusában Bőripari Központ és Bőr-, Gumi- és Szőrmeipari Központ. 1949-től a Könnyűipari Minisztérium Bőripari Igazgatósága, valamint a Bőr-, Szőrme- és Cipőipari Főosztály irányítása alá tartoztak a vállalatok. 1963-ban megalakult a Bőripari Vállalat, magába tömörítve az ország nagyobb bőrgyárait, miután a kisebbeket általában beolvasztották. A szőrmeipar irányítása összeolvadt a bőriparéval. 1950-ben megalapították a Szőrmeipari Egyesülést, de a vállalatokat még abban az évben tanácsi irányítás alá helyezték. 1948—1950 között az iparág valamennyi vállalatát átszervezték. A len- és kenderiparban például a fonodákat a jutagyárakhoz csatolták, a szövödéket a kendergyárakhoz. A textiliparban is igyekeztek kialakítani a szövő-, fonó- és kikészítő üzemek összevonását, a korábbi vertikális vállalatok szétválasztásával, ill. összeolvasztásával. A nyersanyagexport-függő textilipar, és részben bőripar az állami irányítás és ésszerűtlen átszervezések, és a fejlesztések elmaradása következtében elsőként omlott össze a rendszerváltás évében, részben már előtte. A privatizációs kísérletek sem segítettek, a részvénytárasággá, korlátolt felelősségű társasággá szervezett vállalatok