Sipos Antalné: Az államosítás előtt működött gyógyszeripari vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 13. Budapest, 2004)

Bevezetés

Bevezetés A gyógyszerkészítés hagyományai évezredekre nyúlnak vissza, de ipari jellegű gyógyszergyártásról csak a XIX. század közepe óta beszélhetünk. A fejlett ipari országokban a gyógyszergyárak vagy gyógyszertárakból alakultak, vagy pedig szerves színezékeket gyártó vállalatok kezdték el a színezékekkel kémiailag rokon szerkezetű gyógyszeralapanyagok szintetikus gyártását. Az ipari jellegű gyógyszergyártás megteremtésére Magyarországon is a XIX. század közepén történtek az első kísérletek. 1839-ben Wagner Dániel gyógyszerész, az első magyar vegyészdoktor a Magyar Tudós Társasághoz benyújtott és pályadíjjal jutalmazott dolgozatában vegyészeti gyár alapítását javasolta. 1847-ben, elsősorban a Wagner család részvételével 25 000 pengőforint alaptőkével meg is indult a vállalkozás. (1852-től 80 000 pengőforint alaptőkével). A mai Soroksári úton megépített gyár 1866-ban kezdett működni, 1867-ben tartotta alakuló közgyűlését a Központi Magyar Gyógyszerészeti és Művegyészeti Vállalat Részvénytársaság, amely a Wagner-féle Soroksári úti gyárat vette át. Igazgatóságában szerepeltek: dr. Wagner Dániel, dr. Balassa János és dr, Korányi Frigyes orvos professzorok, dr. Vass Illés és Vlasek Ede gyógyszerészek. A gyárban galenikus készítményeken kívül illóolajakat, étert és szódavizet állítottak elő, az akkori időknek megfelelően igen korszerű gépi berendezéssel és az egykorú gyárakét meghaladó létszámmal. Az első magyar gyógyszergyár tartós fennmaradását és fejlődését az akkori politikai és gazdasági viszonyok nem tették lehetővé. 1877-ben a vállalat tőkehiány miatt gyakorlatilag megszüntette működését. (A cégjegyzékből 1912-ben törölték).

1 A XIX. század végén és a XX. század elején a magyarországi gyógyszervegyészeti ipart a kisipari termelés jellemezte. A gyógyszergyártás még teljesen összefonódott a gyógyszerárusítással. Gyógyszerek készítésével és forgalomba hozatalával egyaránt az orvosi és gyógyszerészeti laboratóriumok foglalkoztak. Budapesten 1875 előtt 28 gyógyszertár működött, 1887-ben a két kórházi és két fiók gyógyszertárral együtt 52.

2 Ezekben a laboratóriumokban egyszerű gyógyszerkeverékeket és úgynevezett galenikumokat készítettek. A gyógyszerkülönlegességek külföldről kerültek gyógyszertári forgalomba Magyarországon. A nagy gyógyszerkereskedő cégek a gyógyszertárak külföldi gyógyszerekkel való ellátására alapozták üzletüket. A Központi Gyógyszerészeti és Művegyészeti Vállalat Részvénytársaság megszűnése után dr. Egger Leó és Izidor voltak az elsők, akik - bár szerényebb formában - a modern tőkés vállalkozás keretei között próbáltak berendezkedni a gyógyszergyártásra. Gyógyszertáruk mellett kezdtek el gyógyszerész készítményeket gyártani, és 1895-ben közkereseti társaságot alapítottak.

3 A tudományos kutatásokon alapuló gyógyszeripari kezdetét Richter Gedeon munkássága jelenti. Előtte is dolgoztak neves magyar kutatók, mint Hőgyes Endre (1847-1906), Magyari Kossá Gyula (1835-1888), de ők, mint orvosok, csupán a gyógyszerek hatásmechanizmusának kutatásával vitték előbbre a gyógyszerészet fejlődését.

4 Richter Gedeon és dr. Wolf Emil kutatógárdája is egészen az 1920-as évek közepéig túlnyomóan ún. uszálypolitikát folytatott: anyagi lehetőségeik korlátozott volta miatt nemigen tudtak nagyszabású, új utakon járó kutatómunkát végezni, meg kellett elégedniük a külföldi tudósok által felfedezett és bevált gyógyszerek hazai gyártásának megvalósításával. Richter Gedeon külföldi tanulmányútja után 1902-ben kezdett gyógyszertárának laboratóriumában foglalkozni hormon-készítmények előállításával. Tokami ne japán kutató 1901-ben izolálta a mellékveséből az adrenalint; Richter már 1902-ben forgalomba hozta a saját eljárással előállított adrenalin-tartalmú Tonogen Suprarenale készítményét. (Hosszú ideig alkalmazták)

6 A Tonogen Suprarenale sikere jelölte ki a gyár kutatási irányát a