Sudár Kornélia: Biztosító intézetek fondjainak repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 8. Budapest, 2002)

Bevezetés

Adriatica di Sicurta képviseltette magát Magyarországon is. Ezek az intézetek tűz-, jég-, életés szállítmánybiztosítással foglalkoztak, és nagy szerepet játszottak a biztosítási eszme magyarországi elterjesztésében. Az 1840-es éveket a biztosításügy lassú fejlődése, a külföldi intézetek letelepülésén kívül néhány magyar alapítású intézet létrejötte jellemezte. Az első magyar kísérletek megérdemlik a felsorolást: 1839-ben alakult meg a Marosszéki Kölcsönös Tűzkárbiztosító Egyesület Marosvásárhelyt, amelynek vezetését a vármegye mint közigazgatási hatóság végezte, és az üzleti költségek is nagymértékben csökkentek azáltal, hogy az üzletvitel egy részét is a megye hivatalos közegei látták el. Időrendi sorrendben haladva a további alapítások a következők voltak: 1842-ben Dicsőszentmártonban a Küküllő Megyei Kölcsönös Tűzbiztosító Egyesület, 1844-ben Brassóban a Brassói Közönséges Nyugdíjintézet, amely élet- és nyugdíjjárulék biztosításra alakult, 1844-ben Kolozsvárott az Erdélyi Kölcsönös Jég- és Tűzkármentő Társulat, amely 1866-ban beolvadt az Első Magyar Általános Biztosítóba. 1847-ben következett a Tiszamelléki Szabadalmazott Kölcsönös Tűzkártérítő Társaság megalakulása, amely 1858-ban likvidált és szintén az Első Magyar Általános Biztosítóba olvadt be. Ezen időszak alapításai közül messze kiemelkedik a Fáy András, Kossuth Lajos, Batthyány Lajos vezetésével létrehozott Jégverés Ellen Kölcsönösen Biztosító Egyesület Pesten, amelynek alapszabályai 1843. február 12-én jelentek meg a Pesti Hírlapban. Kölcsönösségi alapon működő egyesület volt, az egész országra kiterjedt hálózattal rendelkezett. A XIX. század első felének hazai alapítású biztosítói szövetkezetek és kölcsönösségi egyletek formájában működtek. Nem tudtak azonban tartósan haszonnal dolgozni, mert a tőkehiány és a biztosítás tartalmának, lényegének és formáinak ismeretlensége, az irántuk megnyilvánuló alacsony érdeklődés és igény következtében hiányzott a biztosítási üzlet rentabilitásának alapfeltétele: az, hogy országrésznyi, sőt egész országra kiterjedő területről nagyszámú, fizetőképes ügyfél lépten sokféle kár elleni védekezésül üzleti kapcsolatba a biztosítóval. Jelentős eseménynek számít a biztosításügy fejlődésében az Első Magyar Általános Biztosító Társaság megalapítása. Az 1850-es években nemzeti üggyé vált egy tőkeerős hazai önálló biztosító létrehozása, de az alapítóknak meg kellett küzdeniük a Bach-korszak politikai és adminisztratív ellenállásával is, ezért formailag az 1843-ban megalapított Jégverés Ellen Kölcsönösen Biztosító Magyar Egyesület átalakulásaként jelentették be és hagyatták jóvá az Első Magyar Általános Biztosító Társaság alapszabályát. Az 1857-ben alapított intézet — megküzdve a külföldi cégek konkurenciájával — a kapitalista korszak egyik legnagyobb biztosító társaságává vált.