Sudár Kornélia: Biztosító intézetek fondjainak repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 8. Budapest, 2002)

Bevezetés

ban bemutatott levéltári anyag időhatára terjed - a már évszázadok óta működő ágazatokét nem érte el. A biztosítási intézmény szervezeti és jogi formáinak fejlődése általában a pénzintézetek kapitalista vállalkozási típusainak változásait tükrözi. A legelső biztosítási statútumok a szállítmánybiztosítási ágazatban keletkeztek a XVI. században, és azokat maguk a hajózási vagy kereskedőtársaságok alkották meg. Azután megjelentek a magánbiztosítók, először Angliában, majd a biztosítás fokozatos elterjedésével az üzlet túlnőtt az egyéni vállalkozás keretein, tehát egyesületek és társaságok alakultak. Az egyesületek kezdetben a kölcsönösség elve alapján működtek, ahol minden egyes tag biztosító és biztosított is volt egy személyben, azaz baj esetén a keletkezett kár értékét felosztották egymás között. A kölcsönösségi alapon nyugvó egyesületeket azonban hamarosan háttérbe szorították a biztosítási részvénytársaságok, amelyek legelőször a XVII. század közepén Angliában jöttek létre, majd Franciaországban, Németországban és a kontinens más országaiban is meghonosodtak. Magyarországon az első biztosító az 1807-ben alapított „Rév-Komáromi császári királyi kiváltságos hajózást bátorságosító Társaság" volt. Átmeneti társulási formának számít, bár lényegében részvénytársaságnak nevezhető, ahol a kármentesítésül szolgáló „assecurationalis cassa"-t 200 000 pengő forintban állapították meg, amely 400 darab 500 forintos részvényre oszlott. A társaság tagjai azonban az üzletért vagyoni jótállást is vállaltak ingatlanaik vagy hajóik jelzálogos lekötésével, és magukat - szükség esetén - pótdíjfizetésre kötelezték. Erre az utóbbira azonban a társaság fennállása alatt egyszer sem került sor. Az első meghonosodott ágazat tehát a folyami gabona szállítmánybiztosítás volt. A révkomáromi társaságnak hamarosan meg kellett küzdenie a hazánkba betelepülő külföldi intézetek, az 1830-as években pedig már a Győri Kölcsönös Hajóbiztosítási Társaság konkurenciájával is. Ahogyan Komárom gabonakereskedelme fokozatosan Győr mögé szorult, úgy biztosítója is más üzletág bevezetésével kísérletezett. Az alaptőke felemelésével a tűzbiztosítást akarta művelni. A társaság kísérletei nem sikerültek, 1854-ben végül is feloszlott. Az is igaz, hogy a győri konkurens sem állt fenn sokkal tovább, 1857-ben az akkor megalakult Első Magyar Általános Biztosító Társaságba olvadt be. Ausztriában 1811-ben jött létre az első, kölcsönösségen nyugvó és állami kezelés alatt álló biztosító társaság, a Felső Ausztriai és Salzburgi Kölcsönös Biztosító. Ennek magyarországi üzlete nem volt, de az 1822-ben alakult trieszti Azienda Assicuratrice, az 1824-ben alapított Erste Österreichische Versicherungs-Gesellschaft, az 1825-ös alapítású Österreichische Wechselseitige Brandschaden Versicherungs-Gesellschaft bécsi intézetek, majd további két trieszti, az 183l-es létesítésű Assecurazioni Generáli és az 1838-as alapítású Riunione