Sudár Kornélia: Biztosító intézetek fondjainak repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 8. Budapest, 2002)

Bevezetés

Bevezetés A biztosítás mint kapitalista üzletág a XVII. század közepén alakult ki Európában, de csak a XIX. században vált szélesebb körben ismertté és elterjedtté, pedig eszméje, vagyis az igény az egyes embert érhető károk elviselésének megosztására és csökkentésére sokkal régibb keletű. A bajok következményeinek enyhítését szolgáló első társulásokat a római birodalomban hozták létre, de az ókori, majd a középkori és újkori temetkezési, özvegyeket, árvákat és rokkantakat ellátó segélyegyletek még különböztek a modern gazdasági vállalkozásoktól, hiszen célnak az üzleti haszon nélküli kártérítést tekintették. Az üzleti haszon elérésére alakult biztosítók a károk megtérítését a társadalmi jótékonykodás köréből kiemelve a segélyezést gazdasági vállalkozássá változtatták. Üzleti értelemben a biztosítás azt jelenti, a vállalkozó arra törekszik, hogy a biztosításért fizetendő díj és az általa vállalt kockázat mértéke egymással egyenes arányban álljanak. A kockázatok előzetes felbecslését, ennek alapján üzletszerű vállalását a statisztikai adatok és a valószínűségszámítás módszereinek felhasználása tette lehetővé. Matematikai eljárások fejlett alkalmazása mellett a biztosítási vállalkozás sem kockázatosabb más vállalkozásnál. A biztosítási vállalkozások megszületésének feltétele tehát nemcsak a kapitalista gazdasági viszonyok általános kibontakozásában rejlett, hanem a matematikai statisztika és a valószínűségszámítás általános térhódításában is. A legkorábbi, még középkori kezdetekre visszanyúló, de már üzleti alapon szerveződött üzletág a tengeri szállítmányozás volt. A XIV. században Olaszországban indult fejlődésnek, majd alkalmazták a többi fejlett tengeri kereskedelemmel rendelkező országban is. Korán összekapcsolódott az életbiztosítással, amelynek elterjedését az is elősegítette, hogy az elsőként 1693-ban Angliában Edmund Halley által szerkesztett halandósági táblázatokat a helyi viszonyokra alkalmazva Európa-szerte összeállították. A tűzbiztosítási ágazat szintén XVII. századi keletű, először jótékonysági egyletek formájában létezett. A jégbiztosítás a tűzbiztosítással párhuzamosan fejlődött. Viszonylag korán, a XVIII. század közepén alakultak meg az első állatbiztosítás/ szövetkezetek. Az egyéni vagy csoportos baleset-, valamint szavatossági biztosítás csak a vasúti közlekedés és a gyáripari termelés kiteljesedésével, a XIX. század második felében indult fejlődésnek. Hasonló korú az üvegbiztosítás, és még fiatalabb üzletágaknak számítanak a XIX. század végén vagy a XX. század elején alakult érték-, gép- és harangtörés-, vízvezetékkár-, időjárás-, betöréses lopás és autóbiztosítások. Jelentőségük azonban a XX. század első felében - ameddig a repertórium-