Nyulásziné Straub Éva: Címereslevelek jegyzéke : Második, javított, bővített kiadás (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 7. Budapest, 2000)
Bevezetés
Az első két oklevél, amely a jegyzékben szerepel — Zsigmond király 1398-ban, ül. 1401-ben kiadott oklevele — már tényleges címeradomány, bár formailag eltér a többi adománylevéltől. Mindkét oklevélben leírták az adományozott címert, de nem festették meg. A későbbiekben kiadott címereslevelekben kihagytak helyet a címerrajz számára, és az oklevél szövegében utaltak arra, hogy az oklevélben a lefestett címert adományozzák. Az említett két oklevélben ilyen utalás nincs. 3 Az 1401-ben kiadott oklevél az egyetlen olyan őrizetünkben levő eredeti címereslevél, melyet nem függőpecséttel. hanem rányomott pecséttel láttak el. Ismereteink szerint Zsigmond 1411-ben kibocsátott oklevelétől (6. sz.) kezdve a címeradományoknak a szerkezete állandósult, a magyar, ill. erdélyi adománylevél esetén a címerrajz az oklevél élén, birodalmi adománylevélnél az oklevél közepén található. Minden expediálásra került oklevelet függőpecséttel láttak el. Az adományozó aláírása csak az 1526 utáni okleveleken található meg minden esetben. Formai jellemzője az 1526 utáni magyar címeradományoknak, hogy az oklevelet teljes méltóságsor zárja — 1526 előtt csak néhány oklevélen található —, a birodalmi és erdélyi címeradományoknál ez a méltóságsor hiányzik. Mint már említettük, a jegyzék olyan oklevelek adatait tartalmazza, amelyekben címeradományról van szó. A címeradomány új címert, címermegerősítést 4 , vagy címerbővítést jelentett. Az oklevelek jelentős részében a címerrel együtt más kiváltságot is adományoztak. Az előforduló kiváltságok a következők: nemesség, nemesség megerősítése, rangemelés 5 , honosítás, pallosjog, vörös pecsét használata, névváltoztatás, örökbefogadás, elvétve kúrianemesítés és birtokadományozás. A címeradományt leggyakrabban nemesség adományozásával kapták. Táblázatban foglaltuk össze a legfontosabb adománytípusok százalékos megoszlását a jegyzékben közölt 1721 darab oklevelet 100%-nak véve. adomány megoszlása adomány tárgya magyar + erdélyi birodalmi összesen adomány tárgya 1526 előtt 1526 után össz. 1526 előtt 1526 után össz. összesen adomány tárgya % % % % % % % 6 címer 5,3 20,0 25,3 0,4 1,3 1,7 27,0 nemességmegerősítés + címer 0,3 4,3 4,6 _ _ _ 4,6 rangemelés + címer 0,1 4,1 4,2 0,1 2,8 8 2,9 7,1 nemeség + címer 1,3 54,7 56,0 0,1 3,3 9 3,4 59,4 egyéb 7 0,9 0,9 _ 1,0 1,0 1,9 Összesen 7,0 84,0 91,0 0,6 8,4 9,0 100,0 Az adatokból megállapítható, hogy az 1526 előtti oklevelek 83,4% nemes ember részére adott címeradomány (kis százalékban nemesség megerősítésével, ill. rangemeléssel együtt), s csak 16,6% a nemesítéssel Összekötött címeradomány. Ha figyelembe vesszük, hogy e 16,6% — mely számszerűen 126 oklevélből 21-et jelent — 1/3-a II. Lajos király adománya, megállapítható, hogy a címeradományok első évszázadában az ősi jogon, egész nemzetségek által használt, szabadon választott címerek kiváltságlevéllel történő megerősítése dominált. A nyugat-európai országokban a 14. század első felében kialakult gyakorlat szerint az uralkodó által adott címer jogilag értékesebb, mint a szabadon választott. A már említett Kolos fia Kolos részére 1332-ben adott oklevélben a következő olvasható: címert csak a király adhat. Ez azt jelentette, hogy ősi jogon bírt címer továbbra is használható volt, új címert azonban csak a király adhatott. Az idézett megfogalmazás ellenére a 14. század végéig csak 3 A címerrajzot a leírás értelmezésének megkönnyítésére készítették, azonban sok esetben elmaradt a leírás és csak annyi szerepel a szövegben, hogy azt a címert adományozzák, amelyet a festő az oklevél elején megfestett. Az oklevél hitelességét nem befolyásolta az a körülmény, ha a rajz nem készült el. Sok esetben a címer festéséért fizetendő magas összeg miatt a megadományozott inkább eltekintett a rajz elkészíttetésétől. Ismereteink szerint az első festett címerképes oklevelet Vencel király adta ki 1392-ben, az első magyar címerképes oklevél feltehetően 1405-ben készült. 4 Ősi jogon használt címer jogbiztosító oklevélben rögzített adományozása. 5 Rangemelés alatt értjük a magyar bárói, grófi, hercegi rangra emelést, valamint az ennek megfelelő birodalmi méltóságra emelést. 6 Ide soroltuk az önálló címeradományokat, valamint azt a néhány oklevelet, amelyben címeradomány mellett pallosjog vagy kúrianemesítés is szerepel. 7 Ide vettük a honosítást, a névváltoztatást, az indigenátust, örökbefogadást, abban az esetben, ha a címeradomány csak másodlagos, azaz nem új címer adományozása történt, hanem a régi címer elismerése, megerősítése. 8 Közte egy cseh rangemelés. 9 Közte 3 cseh és 2 lengyel nemesség adományozása.
