Nyulásziné Straub Éva: Címereslevelek jegyzéke : Második, javított, bővített kiadás (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 7. Budapest, 2000)
Bevezetés
néhány címeradományról van tudomásunk. 10 Zsigmond király külpolitikai tevékenységével hozható kapcsolatba a magyar címeradományok kiváltságlevélbe foglalása, mely mint mondottuk, a kezdeti időszakban csak elvétve párosult nemesítéssel. 1526 után az arányok megváltoznak, a megadományozottak 39%-a nemes, s 61%-a adománylevél révén vált nemessé. Említésre méltó az a jelenség, hogy a nemesség megerősítése mellett kapott címeradomány és a birodalmi címeradomány egyenletes eloszlást mutat. A rangemeléssel, birodalmi nemességgel és birodalmi rangemeléssel összekötött címeradományok száma a 18. század második felétől jelentősen növekszik. Az 1526 utáni rangemelések 86,4%-a, a birodalmi nemességadományok 74%-a az 1850-es évek után lett kibocsátva. A százalékok megadásával a tendenciákat kívántuk röviden vázolni, messzemenő címertani és közjogi következtetések levonása nélkül, bár az őrizetünkben levő több mint 1700 darab oklevél kis töredéke az 500 év alatt kibocsátott címeresleveleknek de kibocsátásukat kellőképpen reprezentálja. Végezetül nézzük meg a jegyzékben szereplő kibocsátók szerinti előfordulási arányt. erdélyi fejedelmi: 25,1% magyar királyi: 66,9% birodalmi 11 : 7,6% egyébé 0,4% A jegyzékben közölt oklevelek kedvezményezettjei általában családok. 13 Mindössze 6 olyan eredeti oklevelet őrzünk, amely település számára adományoz címert. 14 A segédlet használatának elősegítése érdekében röviden ismertetjük a szerkesztési elveket. Címereslevelek jegyzéke: A jegyzék időrendben tartalmazza a címereslevelek következő adatait: - sorszám: az oklevelek időrendbe sorolás után 1-től 1721-ig leszámoztuk, a sorszám a jegyzék és a mutatók használatát megkönnyítő adat, nem levéltári jelzet. - a fő címerszerző(k) neve: az adományban első helyen részesültek neve előnévvel, esetleg már korábban kapott rang feltüntetésével. Erdélyi okleveleknél az előnév általában nem nemesi előnevet jelent, mindössze a megadományozott lakhelyére utal. A családnevek ortográfiája az oklevelekben igen sokszínű, esetenként egy oklevélen belül is előfordul, hogy a címerszerző nevét kétféleképpen írták. Az évszázadok során változó, következetlen írásmód miatt a segédletben az eredeti írásmód alkalmazását nem tartjuk célszerűnek, ez a rendeltetésszerű használatot rendkívül megnehezítené. Célunk az volt, hogy lehetőleg a megadományozott család 19. századi, viszonylag már állandósult, valamint a 19. század utolsó éveiben, a 20. század elején megjelent alapvető családtörténeti és címertani munkákban szereplő névírási formáját kövessük. Kempelen Béla „Magyar Nemes Családok" Budapest 1911-1932 között megjelent 11 kötetes munkája mintegy 40 ezer nemes családról közöl adatokat. Az itt alkalmazott ortográfia — az esetek többségében — megegyezik a megadományozott családok tényleges 19-20. századi névírási módjával. A középkorban kihalt családok esetén az oklevél eredeti névírását tartottuk meg, s ez megegyezik a címereslevél-publikációkban alkalmazott írásmóddal. Az elmondottaknak megfelelően Kempelen Béla munkáját tekintjük mérvadónak a segédletben előforduló családnevek ortográíiájának megválasztásánál. Néhány esetben — Kempelen könyvében szereplő írásmód és az oklevél közti jelentős eltérés esetén — zárójelben betűhíven is közöljük a család nevét. A keresztnevek írásánál a mai helyesírást követjük. Külföldi címeresleveleknél a mai írásmódot alapul véve, a vezetéknév után, vesszővel elválasztva közöljük a keresztnevet. 10 Közvetlen vagy közvetett úton a következő Zsigmond előtti magyar királyi adománylevelekről van tudomásunk: Károly Róbert 1326,1332 és 1337-ben kelt oklevele, Nagy Lajos 1369 és 1380-ban kelt oklevele. 11 Német-római császár, osztrák császár, osztrák főherceg, francia király, a német-római császárság választófejedelmei, ill. palotagrófja, hercege, a bizánci herceg által kibocsátott birodalmi címeradományok találhatók itt. 12 Ide soroltuk a 4 cseh, valamint a 2 lengyel nemességet adó oklevelet. 13 Eltér a szokványos címeradományoktól az az 5 erdélyi fejedelmek által 1610-1659 között kiadott címeradomány, mely katonai szolgálatért egész egységnek adott címert. 14 Tarpa hajdúváros, Bodrog vármegye, Máramaros megye, Ebesfalva város, Sárospatak község, Karánsebes város.
