Lekli Béla: Az Élelmezési Minisztérium 1951 : Az Élelmiszeripari Minisztérium 1952–1956 és a Begyűjtési Minisztérium 1952–1956 fondjainak repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 6. Budapest, 2000)

A Begyűjtési Minisztérium (1949) 1952-1956 (1957) repertóriuma

megszűnő Raktárházi Központ feladatait is átveszi. 1952-ben a többi gazdasági tárcánál is igazgatóságok létesültek. A trösztök megszüntetése jelentette a centralizáció csúcsát. A trösztöket ugyanis szinte változtatás nélkül betolták a minisztériumok szervezetébe. 4. Az Anyag- és Áruforgalmi O.-t megszüntetik, az áruforgalmi ügyeket a Terv Főosztály, az anyagellátási ügyeket az újonnan szervezett Ellátási Igazgatóság veszi át. (Utóbbi feladata lett — a középirányítás megszüntetésével — a begyűjtési vállalatok anyagellátása, anyagfelhasználásának ellenőrzése, műszaki fejlesztése stb.) 5. Létrehozták a Beruházási Igazgatóságot. 1952 folyamán — MT-i rendelkezés alapján — vizsgálat folyt a BgyM-ban; a vizsgálat az alábbi főbb hiányosságokra mutatott rá (néhány észrevételt felsorolunk a minisztérium adminisztrációs munkájának, ügyvitelének jellemzésére): gyakori tervmódosítások, felesleges adatszolgáltatás és adatbekérés, adminisztrációs fegyelmezetlenség (nyilvántartási pontatlanságok, áttekinthetetlen számviteli rend, elégtelen ellenőrzés), és a fő hibaként kiemelt kérdés: a minisztériumban elhatalmasodott a vélemény, miszerint a begyűjtés elsősorban politikai munka, így a gazdaságosság másodlagos. Sok volt a szervezetlenségből folyó párhuzamos és nem egyszer ellentmondó rendelkezés. Komoly gondot okozott, hogy a begyűjtés irányítása nem volt kizárólagosan a BgyM kezében. A termény-, állat-, borbegyűjtést a BgyM vezette, a burgonyabegyűjtés (és a zöldség-gyümölcs) a Belkereskedelmi Minisztérium feladata volt; közreműködött a munkában a Könnyűipari Minisztérium (gyapjú, juh, nyersbőr) is. A szerződéses termeltetés vonalán a BgyM mellett az Élelmiszeripari Minisztérium, ill. SZOVOSZ is tevékenykedett. Elmosódtak a feladatok, elmosódott a felelősség is. A párhuzamosságok aztán jelentős létszámfelduzzasztáshoz, az alsó apparátus szétforgácsoltságához, illetékességi vitákhoz stb. vezettek. Már a Minisztérium első évi működése után felmerült a szervezeti változtatás igénye - túl a már 1952-ben végrehajtott változtatásokon. 1953-ban a minisztérium vezetői szabadulni igyekeztek a forgalmazási, raktározási feladatoktól; el akarták érni, hogy a minisztérium fő ügykörét a begyűjtés rendszerének és terveinek kidolgozása, ill. a begyűjtés lebonyolítása képezze. Ezt — mint látni fogjuk — csak részben sikerült elérniök. A Gabona, Termény és Raktározási Főo. (amely 1952-ben lényegében csak forgalmazott, míg begyűjtési feladatát az Igazgatási Főo. látta el) helyébe két új főo. lépett: a Terménybegyűjtési Főo. és a Terményforgalmi Főo. A Terménybegyűjtési Főo. keretében Termeltetési Csoport alakult a több tárcát érintő termeltetési ügyek irányítására. (Később a csoportból osztály lett.) A Tej-, Tojás-, Baromfi Főo.-t előbb igazgatósággá alakították át, majd leválasztották a BgyM-tól, és az Élelmiszeripari Minisztériumhoz csatolták. A tej, tojás, baromfibegyűjtés elvi irányítását az Állatos Zsírbegyűjtési Igazgatóságon ekkor alakított Állatitermékek Begyűjtési Csoport vette kézbe, az Élelmiszeripari Minisztérium csak az operatív irányítást végezte e területen. Az Igazgatási Főo.-t és a Titkársági Meghatalmazotti Csoportot összevonták; megalakult a Szervezési Főosztály; - ez 1953 végén megszűnt, a BgyM szervezési ügyeit ezután a Felügyeleti Főo. látta el. Az Ellátási lg. Szállítási Osztályából önálló Szállítási O.-t szerveztek. Megemlítendő: 1953-ra a centralizáció országosan addig ismeretlen fokot ért el; a minisztériumok apró operatív ügyekben is maguknak tartották fenn a döntést; a nyilvántartások, anyagügyek stb. lényegében párhuzamosan futottak (a minisztériumban is, a vállalatoknál is, sőt a terv-ügyek esetében—pl. — egy harmadik helyen, a Tervhivatalban is...). A centralizáció terén az Élelmiszeripari Minisztérium ment a legmesszebbre: az 1-2 emberrel dolgozó sütődéket is központilag és közvetlenül irányította. A Minisztertanács 1953 szeptemberében bizottságot küldött ki a begyűjtés költségeinek felmérésére, racionalizálási javaslatok megtételére. A bizottság megállapította, hogy a minisztérium rendkívül magas költséggel és létszámmal dolgozik (az ország területén 1953 decemberében 55 ezer embert foglalkoztatott a begyűjtés; 100 frt értékű begyűjtött borra—pl.—58 frt „adminisztrációs költség" esett; állatok esetében az arány 100:22 volt). A minisztériumban tovább élt a „pénz nem számít" elv és gyakorlat; a költségeket igen magasra tervezték, így még "megtakarítást" is jelenthettek. Észrevételezte a bizottság azt is, hogy a minisztérium profilja meglehetősen tisztázatlan volt; a tvr.-ékben meghatározott cikkekből nem a Begyűjtési Minisztérium gyűjtötte be a burgonyát, sertészsírt, baromfit, tojást, tejet, szőlőt, juhot; ezek begyűjtésének elvi irányítását, koordinálását sem oldotta meg; szaporodtak a tárcaközi hatásköri zavarok; nehezítette a helyzetet, hogy a tanácsok vonalán is kialakulatlan volt az együttműködés: a minisztérium a tanácsi begyűjtési osztályokat utasíthatta, a tanácselnököket nem, ezek viszont csak a gabonabegyűjtést tekintették fontos feladatuknak. A szerződéses termeltetés és a szabadfelvásárlás területén — ha lehet — még zavarosabb volt