Lekli Béla: Az Élelmezési Minisztérium 1951 : Az Élelmiszeripari Minisztérium 1952–1956 és a Begyűjtési Minisztérium 1952–1956 fondjainak repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 6. Budapest, 2000)

A Begyűjtési Minisztérium (1949) 1952-1956 (1957) repertóriuma

a tárcák viszonya: nem egyszer egymással versenyeztek a tervteljesítés érdekében. Az értékesítés vonalán a magán kiskereskedelem felszámolása után kezdeti fokon állott a szervezettség: sok volt a holtfuvar, a raktározási veszteség, minőségromlás stb. A bizottság jelentése után 1954 márciusában a Minisztertanács határozatban írta elő — a törvényesség, az új párt- és kormányprogram szellemének hangsúlyozása után —, hogy a Begyűjtési Minisztérium feladata ezentúl a begyűjtés elvi - rendszerbeli irányítása legyen (a megszervezendő megyei, járási begyűjtési hivatalok és községi megbízottak segítségével); az átvételt és forgalmazást pedig a meglévő vállalatok, ill. szövetkezetek végezzék. Kivételt csak a kenyérgabonával tettek: ezt jelentősége miatt begyűjteni és értékesíteni egyaránt a Begyűjtési Minisztériumnak kellett. Külön súlyt helyezett a határozat az alsószintű begyűjtési apparátus munkájának megjavítására (tanácsi osztályok, községi megbízottak - nyilvántartók stb.: ezek körében az alacsony fizetés és a hiányzó társadalmi megbecsülés miatt erős volt a fluktuáció). A határozat tárcaközi szervezeti változásokat is előírt: a Begyűjtési Minisztérium Állat- és Zsírbegyűjtési Igazgatóságát, Sertéstenyésztő- és Hizlaló Igazgatóságát, Borbegyűjtési Igazgatóságát az Élelmiszeripari Minisztériumhoz (összesen 54 vállalattal), a Malomipari Igazgatóságot (19 egyesüléssel és 711 malommal) viszont az Élelmiszeripari Minisztériumtól a Begyűjtési Minisztériumhoz kellett csatolni. A Begyűjtési Minisztérium Terményforgalmi Főosztályából így Terményforgalmi és Raktározási Igazgatóság lett, az Élelmiszeripari Minisztériumhoz került állatbegyűjtési ügyek elvi irányításához létrehozták az Állat- és Állati Termék Begyűjtési Főosztályt; az operatíve a Bel- és Külkereskedelmi Minisztériumhoz tartozó burgonyabegyűjtés, valamint az Élelmiszeripari Minisztériumhoz tartozó borbegyűjtés elvi irányítására a Terménybegyűjtési főosztály keretében Bor- és Burgonyabegyűjtési osztály létesült. (Alsóbbszintű szervezeti előírások: a 4 raktározási vállalat összevonása, a terménybegyűjtést vállalatok vegyék át a szövetkezetektől, a TES — ez volt a még létező utolsó középirányító szerv — megszüntetése; vállalatai a Begyűjtési Minisztérium közvetlen irányítása alá kerüljenek, minden begyűjtéssel foglalkozó tárcánál erős létszámcsökkentés stb.) - A változásokat 1954 nyarára megoldották. További változások a minisztérium szervezetében 1954 folyamán: a titkárság keretében panasziroda létesült. Az 1954:1. tv. ugyanis előírta a lakosság panaszainak, kérelmeinek precíz elintézését. A Felügyeleti Főosztályon diszpécserszolgálatot szerveztek „telefonra berendezve", az állandó ellenőrzés és gyors tájékoztatás érdekében. Az Ellenőrzési és Felügyeleti Főo. kettévált: Begyűjtés Felügyeleti Főo.-ra, ill. a közvetlenül a kollégium alá rendelt Ellenőrzési Csoportra. Mindezek után kb. 1954 végére - 1955 elejére alakult ki a Minisztérium végleges szervezete; 1955 májusra elkészült ügyrendje is (felsorolta a szervezeti egységeket és viszonylag pontosan — kereszteződő ügykörök ezután is akadtak — meghatározta az egyes egységek hatáskörét, feladatait, szabályozta az eljárási módokat stb.). A minisztérium szervezetét 1955 elején a mellékelt táblázat mutatja. 1955-re a begyűjtési munka megjavult. (Sok hátralékot felszámoltak, növelték az anyagi érdekeltséget, a tanácsok és a minisztérium kapcsolata jobb lett, az irányító apparátus tekintélye és a vezetés színvonala emelkedett). Maradtak azonban hiányosságok is (továbbra sem volt megoldott az alsószintű apparátus helyzete: a megbecsülés hiányzott, így végrehajtónak — pl. — sok községben-járásban csak cigányt kaptak; az ellenőrzés is sokszor még csak számszerű, egysíkú volt.) 1955-1956 folyamán a begyűjtés szervezete — eltekintve néhány kisebb, inkább csak az alsóbb igazgatást érintő változástól — nem változott. Az „állami szervek munkájának egyszerűsítésére és megjavítására" már ebben a korszakban nem kerülhetett sor. 1956 októberének végén határozták el végül a begyűjtés megszüntetését. Kádárék csak 1956 forradalma és szabadságharca nyomán, annak egyik eredményeként hajtották végre. Egyébként a megszüntetett begyűjtést éveken át, jól" helyettesítette a kötelező felvásárlás rendszere. 1956 novemberében a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány egyik első intézkedése a parasztsághoz intézett felhívás közzététele volt: ebben elítélték az erőszakos Tsz-szervezést, a zaklatás jellegű tagosításokat, beszolgáltatást - ami „nemcsak a parasztoknak okozott erkölcsi és anyagi károkat, hanem a városi lakosság ellátását is bizonytalanságban tartotta..." Eltörölték a kötelező beszolgáltatás rendszerét. A közellátás ügyeit átmenetileg Kormánybiztosság vitte, 1956 decemberében azután hivatalosan is megszüntették a Begyűjtési Minisztériumot a Város és Községgazdálkodási Minisztériummal, az Állami Gazdaságok, valamint az Állami Ellenőrzés Minisztériumával együtt.