Kálniczky László: A Magyar Országos Levéltár Filmtárában mikrofilmen őrzött anyakönyvek katalógusa : (Tematikus konspektus) 1. kötet : Bevezető, Aba- Nyíracsád (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 4/1. Budapest, 1998)
Az anyakönyvekben történő kutatások javasolt technikája
A jelen kiadványban az egyházi és állami anyakönyvek a települések mai elnevezésének betűrendjében és azon belül felekezetek szerint vannak ábécé sorrendben összerendezve, majd a kötet végén a mikrofilmek állagjegyzékét, tematikai konspektusát településnév-mutató egészíti ki. A mutatóban feltüntettük a helytörténetírás szempontjából fontos külterületi (puszta, tanya, csárda stb.) neveket is, annak ellenére, hogy főként az idegen neveknél abban sem lehetünk biztosak, vajon az egykorú lejegyző értette-e a felek nyelvét, vagy csupán hallomás után, fonetikusan írta le azokat. A településnév-mutatóban szereplő szám nem az oldalszámra, hanem a keresett települések sorszámára utal. Az anyakönyvi kutatások javasolt technikája Az anyakönyvi kutatás megkezdése előtt a kutatni szándékozónak tisztáznia kell az általa keresett személy, illetve családja lakóhelyét, vallását, valamint a születés, a házasság vagy a halálozás helyét és idejét. A korabeli egyház-igazgatási beosztásokkal kapcsolatban célszerű a kutatás megkezdése előtt a megfelelő egyházi sematizmusokban való tájékozódás. Tehát a leendő kutató kezdje a saját, vagy a kutatott személy családjában történt előzetes tájékozódás, adatgyűjtés után a munkáját a kiadott (nyomtatott) irodalom tanulmányozásával, amelyet célszerű egy közeli közkönyvtárban elvégezni. Ha például a családja múltját kutató még nincs tisztában az alapvető genealógiai, illetve történeti fogalmakkal, elnevezésekkel és szakkifejezésekkel, akkor a kutatás elkezdése előtt az ezzel a témával foglalkozó - a közkönyvtárakban is hozzáférhető - kiadványokat ajánlatos tanulmányoznia. Ezek a következők: Bán Péter (szerk.): Magyar történelmi fogalomgyűjtemény. Hl. Eger, 1980. Bán Péter (szerk.): Magyar történelmi fogalomtár l-ll. Budapest, 1989-1990. Markó László: Általános történelmi fogalomgyűjtemény. Bp., 1992. Simándi Irén (szerk.): Történelmi fogalmak kisszótára. Bp., 1996. Kállay István (szerk.): A történelem segédtudományai. Budapest, 1986. Bottló Béla: Genealógia. Történeti segédtudományi alapismeretek. Budapest, 1963. Czeizel Endre: Családfa. Honnan jövünk, mik vagyunk, hová megyünk ?. Budapest, 1992. Jared H. Suess: Handy Guide to Hungárián Genealogical Records. (Logan) Utah, 1980. Baán Kálmán - Kóczy T. László - Gazda István: Magyar családtörténeti és címertani irodalom 1561-1944. Bp. 1944. (reprint 1984) Bodor Antal - Gazda István: Magyarország honismereti irodalma 1527-1944. Bp., 1944 (reprint 1984) A közkönyvtárakban végzett előzetes szakirodalmi tájékozódást követően a levéltárat felkereső családkutató számára az alapvető forrásbázist tehát az anyakönyvek adják. Ma már csak igen bonyolult módon lehet megállapítani, hogy egy adott település - ráadásul különböző vallású - lakóit az adott időpontban melyik plébánián, egyházközségben, gyülekezetben, illetve hitközségben anyakönyvezték. Az anyakönyvek mormon levéltári mikrofilmezésekor az volt a szabály, hogy helységnévként az anyakönyv készítésekor használt eredeti (korabeli) nevet tüntették fel (például: Alberti, Hács, Irsa stb.), amelyeknek elnevezése azóta többször is megváltozhatott. A mai helységnév megállapításához nélkülözhetetlen segédeszközként használhatjuk a korabeli helységnévtárakat. A településnevek azonban akkoriban is gyakran változtak (társultak, összeolvadtak, szétváltak stb.). Ha a kérdéses helységben, településen helyben nem vezettek anyakönyvet, és helységnévtárakból vagy egyházi sematizmusokból sem lehet megállapítani, hogy melyik környékbeli helységben anyakönyveztek, melyik anyaegyháznak volt ott a „fíliája", akkor a közeli települések anyakönyveiben kell szisztematikusan kutatnunk. Magyarországon egészen a századfordulóig teljes zűrzavar uralkodott a helységnevek körül, csak az 1898. IV. tc. rendelte el, hogy egy településnek csak egy hivatalos neve lehet. Addig nem szabályozták, hogy ki végezhet helységnévadást. A községek, birtokosok maguk dönthettek arról, hogy pusztáikat és egyéb lakott településeiket hogyan nevezik el. Főként a kevert etnikumú területeken volt nagy az eltérő elnevezésekből adódó zavar. A korábbi helyi, népi elnevezések
