Kálniczky László: A Magyar Országos Levéltár Filmtárában mikrofilmen őrzött anyakönyvek katalógusa : (Tematikus konspektus) 1. kötet : Bevezető, Aba- Nyíracsád (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 4/1. Budapest, 1998)
Az anyakönyv, mint forrás
bérmaszüleinek nevét tartalmazta. Az adatokat rövid, folyamatos szöveg formájában kellett vezetni, és nem táblázatos formában; elvileg minden bejegyzésnek (mondatnak) új bekezdésbe kellett kerülnie. Az 1630-as évektől kezdve a rendszeresen megtartott egyházlátogatásokon, az ún. vizitációkon (Visitaciones Canonicae 25 ) többek között ellenőrizték az anyakönyvek felfektetését, és azok helyes vezetését is. A korabeli anyakönyvek azonban nem tettek eleget a „Rituálé Romanum" minden rendelkezésének. A keresztelési anyakönyvekben akkor megelégedtek a gyermek, a szülők és a keresztszülők nevének beírásával, de a születés napját elhagyták. A születés napjának elhagyása a kisebb baj, mert a katolikusok gyerekeiket a lehető leggyorsabban igyekeztek megkeresztelni, a több mint nyolc napi késés is bűnnek számított akkoriban. Nagyobb baj volt a szülők lakhelye bejegyzésének mellőzése, hiszen akkoriban rendszerint több falu tartozott egy plébániához, egyházés hitközséghez, aminek következtében igen nehéz a családokat szétválasztani, már csak a Magyarországon oly gyakori (írásban és kiejtésben) azonos családnevek miatt is. Gyakran elmaradt a lakó- vagy származási hely bejegyzése a házassági anyakönyvekben is, a halálozásiakban pedig az elhunyt nevének, és 'bemondott' életkorának beírása kielégítőnek tűnt akkor a papok előtt. 1779-ben gróf Batthyány József (1727-1799) bíboros végeztette el az akkori legrészletesebb vizitációt. 26 A végrehajtására kiadott utasításában a 11.§. külön foglalkozott a plébániák könyveivel, közöttük az anyakönyvekkel is. A prímás ekkor megkérdeztette, vajon külön anyakönyveket vezetneke a keresztelések, házasságkötések és temetések feljegyzésére, van-e külön „Status Animarum"-uK és ezekből az anyakönyvekből mintákat kért. Megkövetelte az anyakönyvek felfektetésének évét, és azt is, hogy azok folyamatosan rendelkezésre állnak-e, vagy megszakítások találhatók-e bennük (s ha igen, mikor és milyen hosszú ideig). Vannak-e vakarások, foltok, vagy bármilyen más, hamisításra utaló nyomok; zárva tartják-e őket; s végül, hogy ki volt jogosult az anyakönyvet vezetni és abból kivonatot kiállítani. A három anyakönyvet ekkoriban általában három külön kötetben vezették, de sokszor panaszkodtak a vizitátorok az olvashatatlan kézírás miatt, és alig volt olyan plébánia, amelynek anyakönyvében ne lett volna valamilyen okból megszakítás. A plébániák túlnyomó többsége kicsi és ráadásul szegény volt, a falusi káplán pedig kivételes jelenség volt akkoriban. A plébános halálát általában üresedés követte, amely a legjobb esetben néhány hétig, rosszabb esetben néhány évig is eltartott, és ezalatt az anyakönyvezés szünetelt, és azt jó esetben is csak utólag pótolták. A táblázatos anyakönyvezés ebben az időben már általánossá vált a keresztelési és a házassági anyakönyvekben, de ritka volt a halálozásiakban. A születés napját még mindig nem jegyezték fel, de rendszeressé vált akkorra a lakó- vagy származási hely feltüntetése. Magyarországon a XVIII—XIX században a lakodalmakat általában a menyasszony lakóhelyén tartották az idegenből házasodás (exogámia) szokása miatt. Ez az esetek túlnyomó többségét érintette, ezért nehéz manapság megtalálni a házasságkötés adatait, bár azokat rendszeresen vezették. A házasságkötésről értesíteni kellett a felek keresztelési helyének plébánosát, hogy azt az ottani kereszteltek anyakönyvébe bejegyezze. Nagyobb volt az anyakönyvből történő kimaradás veszélye a kereszteléseknél abban az esetben, ha a település távol feküdt a templomtól, ha az újszülött gyenge volt, vagy ha hideg volt a tél, és a bába (szülésznő) gyorsan megkeresztelte az újszülöttet. Ha mindezt később valamilyen okból elfelejtették az illetékes anyakönyvezőnek utólag bejelenteni, a gyermek nem került be a születési anyakönyvekbe. Érdekes például a Jókai által megírt Hany Istók esete. A kapuvári római katolikus születési anyakönyv 1749. március 23-i bejegyzése: "feltételesen megkereszteltetett egy erdőben talált tébolyodott fiú, István, kb. 8 éves" (A 1788, 8.p.). Azért feltételesen, mert a plébános nem tudhatta, hogy a fiú meg van-e már keresztelve. A születési kivonatok jelentősége a XVIII. században főként a városokban nagymértékben megnőtt. A nemes családok leszármazását bizonyító perekben is sokszor bemutattak anyakönyvi kivonatokat, amely adatokat gyakran távoli falvak plébánosai, lelkészei másolták ki a vármegye kérésére a náluk őrzött anyakönyvekből. Többször előfordult már ekkor is, hogy nem tudtak felvilágosítást adni, mivel a régebbi matrikulák elvesztek, vagy olyan időből kellett volna igazolást adni, amikor az adott faluban még meg sem indult az anyakönyvezés. Az ország lakosságának több mint 90 25 Tomisa Ilona (szerk.): Visitatio Canonica.. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek Batthyány József esztergomi érsek idejéből. 1776-1779. Bp., 1997. 26 Dóka Klára (szerk.): Segédanyag az egyházlátogatási jegyzőkönyvek feldolgozásához. Bp. 1991.; Dóka Klára (szerk.): Egyházlátogatási jegyzőkönyvek katalógusa. 1-5. Bp. 1994-1997.; Soós Imre: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése. Bp. 1983.; Schematismus cleri archidioecesis Colocensis et Bacsiensis ad annum Christi 1942, Kalocsa, 1942.; Schematismus cleri diocesis Vaciensis pro anno a Christo nato 1896, Vacii 1895 Schematismus cleri archi-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1895, Agriae, 1895, stb. ***
