Kálniczky László: A Magyar Országos Levéltár Filmtárában mikrofilmen őrzött anyakönyvek katalógusa : (Tematikus konspektus) 1. kötet : Bevezető, Aba- Nyíracsád (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 4/1. Budapest, 1998)

Az anyakönyv, mint forrás

emléktáblák, a gyászjelentések, a temetői parcellakönyvek, stb. Az az általános tapasztalat, hogy ezek megbízhatósága azonban annál nagyobb, minél kevésbé készültek genealógiai célokra. A családtörténeti, genealógiai kutatás elengedhetetlen, megbízható és legáltalánosabban használt forrásai az anyakönyvek (matriculae)

v

'. Az anyakönyv az anyaegyház, illetve a lelkészi hivatal hiteles könyve, tágabb értelemben a hívek nem szentségi életének adatait tartalmazza. Szabatosabb neve egyházkönyv (liber parochialis), amelybe az újszülötteket, keresztelteket, házasulókat, a halottakat és a bérmáltakat jegyezték be. Az önmaga és családja megismerésére, a világban elfoglalt helye meghatározására törekvő ember nem nélkülözheti ezeket a bejegyzéseket, amelyek az anyakönyvekben, az élet sohasem egyszerű viszonyrendszerének hordozóiban és kifejezőiben összegeződnek és tükröződnek. E forrástípus azonban nélkülözhetetlen eszköze a történettudománynak is. Az anyakönyvek nemcsak a genealógiai, hanem a történeti-statisztikai, településtörténeti, demográfiai, nyelvészeti, biológiai, genetikai, orvostörténeti, etnográfiai, szociológiai, stb. kutatások legfontosabb forrásait is jelentik. Ezen nem történettudományi feldolgozások általános hibája, hogy statikus képet adnak, holott a jelenség, amiről beszélnek dinamikus, s ez a módszer sok hibás következtetés kiindulópontja lehet. Ezenkívül például a helytörténeti monográfiák készítésénél, vagy egy-egy földrajzi egység (régió) tudományos igényű feldolgozásánál sem lehet nélkülözni az anyakönyvi adatokat. A korábban keletkezett anyakönyvekben néhol találhatunk helytörténeti (időjárás, árvizek, háborúk, forradalmak stb.), sőt nemzetközi vonatkozású bejegyzéseket is.

18 Az anyakönyvek megjelenését megelőzően a hatóság illetve bíróság előtt - általában valamely perrel kapcsolatban - történt az életkor megállapítása. Ekkor a bírák az életkort megszemlélés alapján állapították meg, vagy a bíróság megbízásából valamelyik hiteleshely végezte e megszemlélést, s állapította, becsülte meg az érdekelt életkorát. Erre azért volt szükség, mert a magyar feudális jogban a 12 éven aluli gyermeket serdületlen (impuber), nem törvényes korúnak tartották, s csak ez után váltak perképessé. A teljes kort, vagyis a nagykorúságot a férfiak csak 24. életévük, a leányok a 16. életévük betöltésekor érhették el. A leány e kor elérésén kívül akkor is teljes korúvá vált, ha férjhez ment.

19 Az anyakönyvek bármennyire is fontos forrásai a családkutatásnak, fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy azok néhol bizony még igen hiányosak, s többségükben - néhány kivételtől eltekintve csak az 1700-as évek utolsó harmadáig nyúlnak vissza, s csak a mai Magyarország területén született, házasodott vagy elhunyt személyek adatai - általában csak 1895-ig - hozzáférhetők mikrofilmen a MOL Filmtárában. Magyarország, itt Európa szívében, földrajzi elhelyezkedésénél fogva már az államalapítás óta, de a török kiűzése után különösen az állandó migráció, a betelepítések stb. következtében, mindig is soknemzetiségű, soknyelvű, és sok vallású ország volt. A törökök kiűzése után a magyarokon kívül éltek itt még németek (szászok, svábok), szlovénok (vendek), horvátok (bunyevácok, sokácok), szerbek (rácok), bolgárok, románok (oláhok), ruszinok, szlovákok (tótok), lengyelek, zsidók, valamint kisebb számban görögök és örmények is.

20 Európa e régiójában az egyes népcsoportokat illetően a migráció vizsgálatát különösen megnehezíti, hogy az anyakönyvek sem regisztrálták az adott személy nemzetiségét, csupán a származási helyét rögzítették. Ez esetben az is előfordult, hogy a kérdezett nem értette (érhette), vagy nem akarta érteni a kérdést, s ezért nem nevezte meg, hogy pontosan honnan érkezett. Ugyanez a jelenség tapasztalható a vallási bejegyzések esetében is. A Kárpát-medencében a három keresztény irányzat, a nyugati rítusú latin katolicizmus, a protestantizmus (Ev., Ref., Uni.), és a keleti rítusú görög ortodoxia (Gke., pravoszláv) találkozik egymással. Például a protestantizmus északnyugat felől itt nyúlik le leginkább délkeletre, és éppen Magyarország volt az utolsó bástyája. Külön színfoltot jelentettek a görög katolikusok, akik - pápai fennhatóság alatti görög rítusúak lévén - területileg is átmenetet jelentenek a katolicizmusból az ortodoxia felé. A nyugati és keleti szellemű világ és a vallások átmeneti övezetében a Kárpátmedencében teljes a keveredés és széttöredezés. A vallási és nyelvi keretek néhol egybeesnek, azonban éppen a központi elhelyezkedésű népeknél, többek között a magyaroknál, nem. A különböző 17 Maga az anyakönyv szavunk először 1806-ban fordul elő, a nyelvújítás során a latin matricula 'jegyzék, jegyzőkönyv' mintájára alkották, megközelítően pontos fordítással. 18 Például a kiskundorozsmai plébános bejegyezte az anyakönyvbe Nelson admirális 1798. augusztus 1-i Napóleon elleni egyiptomi csatáját is. (MOL Filmtár A 5122 mikrofilmdoboz: Rk. Kiskundorozsma, Születési anyakönyv). 19 Werbőczy István Hármaskönyvei, m. 139. Első rész., 111.cím., 6-8..§., 127.cím., 1.§., 111.cím., 1.§. Az 1894. évi XXXI. tc. szerint a férfiaknál 18 év, a nőknél 16 év volt a korhatár. 20 Udvari István: Szlovák mezővárosok népélete Mária Terézia korában. Nyíregyháza, 1994. 5.. ***