Kálniczky László: A Magyar Országos Levéltár Filmtárában mikrofilmen őrzött anyakönyvek katalógusa : (Tematikus konspektus) 1. kötet : Bevezető, Aba- Nyíracsád (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 4/1. Budapest, 1998)

Az anyakönyv, mint forrás

ismert, az érintett születésétől számított kilencven év, ha pedig a születés és a halálozás időpontja sem ismert, a levéltári anyag keletkezésétől számított hatvan év."

15 Tehát jelen pillanatban a személyiségi jogok védelme érdekében a fennálló jogi szabályozásnak megfelelően a gyakorlatban az 1908. utáni születési, házassági, valamint halotti anyakönyvek csak bizonyos, meghatározott feltételekkel (például csak tudományos célra, s a kérelmező költségére végzett ún. anonimizálást követően stb.) kutathatók. Az anyakönyv, mint forrás Mivel az ember társas lény, életét nem egyedül, hanem általában embertársai körében éli le. Ennek legkisebb sejtje a család. Ősei mindenkinek vannak. Az utóbbi időben egyre többen keresik, kutatják családjuk "gyökereit", de sokan nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá. Ehhez próbál segítséget nyújtani e kiadványunk is. Már az 1960-1970-es években, főként a korábbi politikai nyomás enyhülésének köszönhetően - elsősorban a korábbiakban külföldre szakadtak (nemzetközi migráció) esetében - egyre fokozódó igény mutatkozott elődeik, őseik múltjának megismerésére. A genealógiai, azaz eredet-, vagy származástani (családtörténeti) módszerekkel végzett családfák kutatása hosszadalmas, fáradságos és bonyolult munka. Az eredmény sokszor igen bizonytalan kimenetelű, mert a speciális ismeretek és a kitartás mellé nem kevés szerencse is kell. A tudományos célból kutatókon kívül manapság legtöbben kedvtelésből vagy kíváncsiságból kezdenek hozzá családjuk múltjának feltárásához. A motiváló okok közül nem zárható ki a presztízs, a divat, valamint az utóbbi időben az ilyesfajta kutatásokban rejlő üzleti lehetőség sem. Vannak azonban ennél sokkal gyakorlatiasabb okok is, mint például a letelepedés, az állampolgárság megszerzése, továbbá az örökség, a névváltoztatás, a kárpótlás, és más egyéb praktikus indokok. A családtörténeti (genealógiai) kutatás forrásainak első nagy csoportja - ami a leszármazás, az emberek közötti rokonság bizonyítására is alkalmas - évezredeken keresztül a szájhagyomány (a szóbeliség, a tanúk emlékezete) volt. Ennek az egyoldalúan auditív jellegű megismerésnek a megbízhatósága manapság azonban már jó, ha a nagyszülőkig terjed. Ma már a házasfelek sem mindig ismerik teljesen egymás rokonságát. Régebben ugyanis a házasságkötésnél érvényes jogszabályok (a házassági akadályok: a vérrokonság, a várakozási idő elmulasztása, a cselekvőképtelenség, stb.) miatt a házasulandó feleknek távolabbi, negyedfokú vérségi kapcsolatait is figyelembe kellett venni, és ezért azokat akkoriban ismerték is. Erre szolgált például a háromszori, szószékről történő kihirdetés intézménye

16

. A régiség fogalma azonban igen relatív. Martialis tréfás mondása szerint minden régi barát valamikor új volt. így vagyunk ezzel átvitt értelemben elődeink, őseink ismeretével is. Mostanság sokak számára már a második világháború előtti korszak is réginek tűnik, ezért ez szubjektív tényező. A genealógiát korábban káros irányzatok is felhasználták. A származási igazolások miatt a genealógia bizonyos mértékben kompromittálódott, s ezért megtartásra érdemtelen retrográd tudományt láttak akkor benne. A nagyszülőkön túl ma már nem elég az emlékezet, ekkor már valamilyen írott forrásanyag szükséges. Az emberi emlékezet határai ugyanis végesek. Már a XVIII. században is a "jam tertia generatione" (már három nemzedék óta: kb. 70-80 év) a 'nagyon régóta' szinonimája lett. A múlt század közepéig a szélesebb rétegek - az analfabétizmus és a szegénység miatt - az írott forrásokat sem megvásárolni, sem elolvasni nem tudták. Ilyen források lehetnek a nem oklevél jellegű genealógiai feljegyzések: az imádságos könyvekbe (protestánsoknál a Bibliákba) történt családi bejegyzések, a krónikák (elbeszélő történeti források), az évkönyvek (annalesek), az önéletrajzok, az emlékiratok, az egyetemi, iskolai törzskönyvek, a személyekre lebontott adóívek (városi cenzus-könyvek, polgárkönyvek, céhes nyilvántartások, stb.), az összeírások, katonai állítási jegyzékek, az urbáriumok, a népszámlálások, a telekkönyvek, a (birtok-, és hagyatéki) periratok, a móringlevelek, a házassági szerződések, a végrendeletek {testamentumok), a hagyatéki jegyzőkönyvek, a sírfeliratok, az 15 Vö. Magyar Közlöny, 1995. évi 56.szám 3023-3024. Lásd még 1992. évi LXIII. tc. 2. §. (2) bekezdése alapján az adatvédelmi törvény által előírt időn belüli kutatás esetén - kivéve, ha ahhoz az érintett, vagy halála után a hozzátartozója hozzájárult - csak anonimizált másolat adható ki. Ekkor biztosítani kell, hogy a személyes adatok érintett személlyel (személyekkel) való kapcsolatának megállapítása véglegesen lehetetlenné váljon. Az 1997. évi CXL. törvény 102. §. a fentieket kiegészíti, mely szerint az örökösnek a hozzájárulás megadásakor írásban nyilatkoznia kell a kutató által megismert személyes adat kutatás célja szerinti felhasználásáról, valamint a személyes adatot tartalmazó irat másolhatóságáról. 16 „Vérrokonság okán a szent kánonok és országunk törvényei is, a negyedik ízen belül („usque ad quartum gradum") kizárják és tiltják a házasságot". Werbőczy István Hármaskönyve (Tripartitum opus juris consvetudinarii inclyti regni Hungáriáé.1517) (kiad. Kolosvári Sándor, Óvári Kelemen). Bp., 1894, 139. Első rész., 107.cím., 1.§. A vérrokonok házassági tilalmának legfőbb oka a természeti ok: a közelebbi rokonokkal való házasságnak („horror sanguinis") az utódokra nézve nem egyszer káros következményei vannak, ezért a kihirdetések hiánya is házassági akadály volt.