Németh Jánosné: Az MSZMP központi vezető szervei üléseinek napirendi jegyzékei IV. 1981–1989 (A Magyar Országos Levéltár segédletei, I/4. Budapest, 2001)

NAPIRENDI JEGYZÉKEK

együttműködés új vonásainak kialakításához, a vezető pártszervek irányító munkája színvonalának emeléséhez van szükség." Munkabizottságokat hozott létre a társadalom és a gazdaság három évtizedes fejlődésének átfogó tudományos, politikai elemzésére, a párt programnyilatkozatának felülvizsgálatára; a párt szervezeti szabályzatának átdolgozására; a gazdaságpolitika stratégiai elemeinek kialakítására; a KB és a területi pártszervek mellett létrehozható tanácsadó testületek működési elveinek, módszereinek, feladatainak, valamint az alkotmány felülvizsgálata során érvényesítendő politikai elvek kidolgozására. A KB ülésén Grósz Károly, a párt főtitkára bevezető előadásában a párt politikai súlyából, hatásából, a feladatokból és a közhangulatból levont következtetésként megállapította, hogy felértékelődik a Központi Bizottság szerepe, tevékenysége, fontos „hogy a közösség minél előbb a párt politikai műhelye, irányító központja legyen, hogy e testület érdemileg alakítsa a politikát, igazi politikai műhellyé váljék." Hangsúlyozta, hogy ezért változtatni kell a munkastíluson, az ülések gyakoriságán,

1 ( 1) levegőjén, légkörén, nézeteket tisztázó, egységesítő, nyílt, őszinte vitákra van szükség. A korábbi, „aki nincs ellenünk, az velünk van" jelszó helyett az „aki velünk van, annak alkotni, cselekedni, tenni kell" jelszó érvényesítését szorgalmazta. A párt megújításával összefüggésben megfogalmazta, hogy „a pártirányítást, mint terminológiát lassan felednünk kellene...óhatatlanul a dirigálás szándéka és törekvése tapad rá e megfogalmazásra... inkább a párt vezetői tevékenységéről kell beszélnünk..." (elvi irányítást, nem praktikus ügyintézést értve ezen),... az operatív beavatkozás kivételes lehet, rendkívüli, amikor az élet által igazolást nyer." Szólt arról is, hogy a párt szervei nem épülhetnek fel az állami szervek mintájára és gerincére, a pártnak mozgalmi és nem hivatali jelleget kell adni. Szükségesnek tartotta a kisebbségi vélemények kezelési rendjének, módjának kidolgozását, továbbá, hogy párttestületről csak választott testület hozzon határozatot. Elengedhetetlennek ítélte a KB tagok felelősségteljes, felkészült részvételét a testület munkájában, hogy adott témához rendszerezve összegyűjtsék a politikai tapasztalatokat, a kialakított állásfoglalást képviseljék, egyénileg is vállaljanak közszereplést. Hangsúlyozta, hogy a vitában fennáll a tévedés lehetősége, továbbá, hogy a vita nyílt, személyeskedés és „törlesztés" nélküli legyen. A KB tagok emberi, protokolímentes kapcsolatát, „álszenteskedés nélküli", elfogadható magánéletét tartotta követelménynek. Ezen a KB-ülésen döntöttek arról, hogy az ülésekről a párt központi napilapja részletesen, a többi lap az MTI összefoglalója alapján tudósítson, a rádió és a televízió a témától függően közöljön összeállítást a beszédekről, a vitákról és a döntésekről, a tudósítást a KB illetékes titkára hagyja jóvá. Elhatározták, hogy minden KB-ülésn szerkesztő bizottságot jelölnek ki a KB üléséről kiadandó közlemény megfogalmazására. Kialakították a KB ülésén tanácskozási joggal részt vevők körét is, miszerint állandó meghívottak: a KEB elnöke és titkára, a KB osztályvezetői, a megyei, megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a budapesti pártbizottság titkárai és a központi sajtó vezetői. Az 1988. július 13-14-ei ülésen határoztak arról, hogy az Országgyűlés elnöke is állandó meghívott legyen. 1988. szeptember 27-én a Központi Bizottság határozatot hozott a választott pártszervek mellett működő tanácsadó testületek létesítéséről. A hagyományos előkészítő munka mellett ez új információs lehetőséget ad a testületi tagoknak az ellenvélemények és az alternatív elgondolások megismerésére. A tanácsadó testület lehetővé tette, hogy a szakértői véleményt módszeresen felmérjék, politikailag általánosítsák és így elősegítsék a választott szervek helyzetértékelését és döntéshozatalát nagyobb horderejű, koncepcionális politikai kérdésekben. A határozat megállapította, hogy az MSZMP az elmúlt évtizedekben már beépítette a szakértői tanácsadást a döntéselőkészítő rendszerbe, de ez nem terjedt túl az apparátusi szférán. A tanácsadó testületek révén mérni kívánták a döntés várható támogatását vagy ellenzését, a megvalósítás terén jelentkező társadalmi kockázatot. Továbbá ezáltal kívánták beépíteni a pluralizmus elvét, a párton belül jelentkező különféle felfogásokat a döntéshozatalba. 1988. november 22-én a Központi Bizottság saját munkarendjéről, munkamódszeréről hozott döntést, amelyben leszögezte, hogy két kongresszus között a párt munkájának irányítására és ellenőrzésére a Központi Bizottság hivatott, a párttagság egészére vonatkozó határozatot kizárólag a Központi Bizottság hozhat, mint — két kongresszus, illetve országos pártértekezlet között — az MSZMP legfelső politikai döntéshozó, irányító és ellenőrző testülete. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza a határozat, hogy a KB csak a párt politikájával, belső életével összefüggő kérdésekben dönt, illetve hoz határozatot, a politikai intézményrendszer más szervei esetében ajánlásokkal, állásfoglalásokkal él, amelyek az ott dolgozó kommunisták számára irányt adók. 1 A korábbi években általában 3-5,1988-ban 9, 1989-ben pedig 12 alkalommal ülésezett a Központi Bizottság.